Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

FORRÁS ISMERTETÉSEK - Petrovich Ede: Baranya megye XVIII. századi népoktatása az Egyházlátogatási jegyzőkönyvek tükrében

szentlőrinci iskola sajátossága. Valószínűbb, hogy a latint mindenütt tanították, ahol az lehetséges volt. Ez arra mutat, hogy nem öncélúnak tekintették az iskolát még elemi fokon sem, ahol a tanulók csak írni, olvasni és számolni tanulnak, hanem előkészületnek az értelmiségi osztályba való fölemelkedéshez. Hisz abban az időben a közigazgatás (jegyző, főbíró), a törvényhozás nyelve is latin volt. A rendeletek latin nyelven jelentek meg. Másrészt az olvasás-tudásnak sem volt sok értelme, hisz nem állt rendelkezésre újság, könyv, viszont az Íráshoz is sok alkalmatosság volt szükséges. De bármi legyen is e jelenség magyarázata, a latin-tudás arról tanúskodik, hogy tanítótól már bizonyos magasabb előtanulmányt követeltek. Igaz ugyan, hogy a fejlődés később a latint háttérbe szorította, de ez nem csökkenti az iskolai hatóság jóakaratú szándékát. Az adatok értékelésénél nem hagyható figyelmen kivül, hogy a XVIII. század első fele még az újjáépítés jegyében folyik: A falvak nemrég népesültek be, a papképzés e területen csak 1746-ban indult meg. Ennek ellenére olyan falvakban is van tanító, melynek felnőtt lakosainak száma nem érte el a százat. Azt sem lehet állítani, hogy az iskola-igényt a bevándorolt németek hozták magukkal. Az Ormánysági és a Mecsek-alji magyar falvakban ís korán jelentkezik az iskola. Nézetünk szerint e jelenség arra mutat, hogy az iskolázás gyökere visszanyúl a török előtti időkre. Talán ez a magyarázata annak, hogy a török defterekben annyiszor és hozzá apró falvakban találkozunk e foglalkozással "diák". Érdemes fölfigyelni az 1782-83. évi Visita egyes részleteire. Két tanító működött 11 helyen: Abaliget, Baranyajenő, Mágocs, Mohács, Nagyhajmás, Németi, Pécsvárad, Siklós, Szenterzsébet, Szigetvár, Vörösmart, Részben nyelvi (magyarnémet), részben vallási (katolikus-református) okok miatt. Mivel ez a jegyzőkönyv már a Ratio után íródott, több iskola normális iskolaként fordul elő annak ellenére, hogy csak Mohácson beszélnek több osztályról. Normális iskolának van minősítve Boly, Himesház, Kernend, Láncsók, Mohács, Pécsvárad iskolája. A tanítók előképzettségét csak néhány helyen tünteti föl a Visita: Abaligefen normalista, Arányoson két synatxis osztályt végzett; Berkesden absolutus poéta, Siklóson pro schola normali approbatus; Szalatnakon normalista; Szentlőrincen végezte a rétori osztályt; Vajszlón cursum trivialem scholae normális finivit. Egyébként a latin nyelv tudásának kiemelése is tanúskodik a tanitó iskolázottságáról. Volt azonban már akkor is képesítés nélküli tanitó: Jakabfalván, Nagykozáron, Csikósfötfösön, Szentlászlón, Vasason, Újbányán. Talán a tanítás methodusára vet fényt a nagykozári tanítónál 1783-ban tett megjegyzés: csak olvasni tud, de írni nem. Másodfoglalkozásként a ráckozári és a batinai tanitó vállalt jegyzői munkát. Rendkívül érdekes, hogy még 1783-ban is egyes helyeken külföldi származásúak végezték a tanítást. Igy Abaligeten Varan Lajos ex Imperio, loco Rupersburg; Geresden Maul János ex ditione Fuldensi; Majson Sirk Márton ex Franconia; Nyaradon Hirnickl Péter ex Franconia; Okorvölgyön Sigfell Gáspár ex Imperio; Kánban Ságer Ádám ex Vienna Austriae, Szabaron Hüttner András ex ditione Fuldensi, signanter ex loco Schalmania; Tekeresen Schveizer Mihály ex Silva nigra, vulgo Schwarzwald; Orrfün Stern felder József ex Imperio, loco Sfudtgartt. Az adatokat a Püspöki levéltárban elfekvő példányokból lehetőleg az eredeti latin szövegezésben közöljük. A szöveg igy hitelesebb, fordítása nem jelent legyőzhetetlen akadályt. A falvak szerinti csoportosítást helyi kutatók érdeke és a tervezett Helytörténeti Lexikon igénye javallottá. A tanitók javadalmazásának fölértékelését a források forint és dénár értékben jelölték meg.