Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

FORRÁS ISMERTETÉSEK - Petrovich Ede: Baranya megye XVIII. századi népoktatása az Egyházlátogatási jegyzőkönyvek tükrében

Feltűnő, hogy a helységek között nem fordul elő Pécs neve. Pécs korábban püspöki város volt, igy a püspök nem őrizhette ellen önmagát. A pécsi iskolázásra tájékoztatásul szolgál Klimó püspök 1774-ben keit jelentőse a Helytartófanácshoz, melyből kitűnik, hogy Pécsett akkor 2 népiskola (triviális) működött: egy magyarhorváth és egy német iskola. Az előbbinek Tömösváry Domonkos volt a tanítója és hozzá 60 tanuló járt. A német iskolát Dultsch József vezette, félen 30, nyáron 70 tanulóval. Ezzel szemben a pécsi gimnáziumnak akkor hat osztályban 302 tanulója volt. A megyei iskolázás fejlődését az alábbi kimutatás érzékelteti: Év Föltüntetett helységben Működött összes tanitó 1721 50 6 1729 50 25 1738-42 219 41 1756-57 245 53 1776 29 20 1782-83 325 142 A Jegyzőkönyvek föltüntették a lakósok számát is, külön a felnőtteket és külön a gyermekeket. Ez utóbbiakat a latin nyelvű jegyzőkönyvek katholikusoknál "incapaces" nem gyónóképes, protestánsoknál "parvuli" (kicsinyek) szóval jelölték. Mivel a gyónáshoz a gyermekek általában 10 éves korukban járultak, gyermekek alatt mindig a 10 éven aluliak értendők. Természetesen ezek sem voltak mind a mai értelemben iskolakötelezettek, hisz közéjük vannak számítva a 6. évnél fiatalabbak is. Az iskolát látogató gyermekek létszáma 1738-42-ben 500, 1776-ban, de csak 11 helységről szólnak az adatok: 558 volt. A rendszeresen iskolába járók létszámát a jegyzökönyvek azért is mellőzték, mert még az 1777. évi Ratio is csak ajánlotta, de nem tette kötelezővé az iskolák látogatását. Ezt csak II. József irta elő. A jegyzőkönyvek közül a legbőbeszédübb az 1782-83. évi Visita. A tanítók jellemzésénél itt azonban mellőztük a sablonosán ismétlődő e szavakat: Probus et moriger, competentem habet muneri suo doctrinam, quo Seu in cantu et caerimoniis seu in puerorum instructione bene defungitur. (Megbízható, erkölcsös ember, rendelkezik az énekhez, a szertartásokhoz és a gyermekek tanításához szükséges tudással.) Csupán a szélsőségeket: a rendkívüli dicséretet, és a kifogásokat jegyeztük ki. A tanítók javadalmazása falvak szerint különböző volt. Mintául csak a pécsváradi apátság tanítóinak javadalmazását mutatjuk be az 1776. évből. Az összeg értékére fényt vet, hogy egy öl fa ára egy forint volt. Figyelemre méltó a szigor, mellyel a látogatást végző a gyermekek tanítását sürgette, az iskolaépület hiányosságát észrevételezte és szorgalmazta czok mie lobbi javítását, pótlását. A tanítónak latinul kellett tudnia bizonyára a latin szertartások megértése, illetve legalább azok értelmes olvasása végett. Ebből a szempontból még megérthető a magyarszéki tanítónál 1729-ben a megjegyzés: Latinul nem tud, ezért tanulatlan. Meglepő azonban, hogy Szentlőrincen 1738-ban a tanitó a gyermekeket a latin nyelv elemeire is tanítja. Alig hihető, hogy ez a jelenség egyedül a