Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETIRÁS TÖRTÉNETÉBŐL - Kopasz Gábor: Baranya megye háromnegyedévszázados monográfiája

viszontagságaikról való feljegyzéseket fel akarjuk kutatni azoknak a helységeknek okleveles nyomait ís, mely helységek a háborúk alatt kipusztultak, azóta nyomuk veszett és legfeljebb a nevük maradt meg valami családnév, vagy dülőut nevében emlékeztetőül. Ismertetni akarjuk a vármegye egykori várainak és mai varasainknak történetét. Adatgyűjtő szerkesztőink, akik faluról falura való utaztukban a kutatásokon kivül fényképfelvételeket is eszközöltek, néprajzi szempontból is tanulmányozzák a vármegyét, hogy a nép életének, szokásainak, költészetének, viseletének adatait megszerezzük. Tudományos leírását adjuk a vármegye természeti viszonyainak is, - szóval: minden részletre kiterjedő lexikonát. Országos szervezetünk egyik célja az is, hogy a monográfiákat országszerte ismertté tegyük, kiterjesszük; és elhelyezvén azokat valamennyi nagyobb könyvtárban, a vármegye ily leírását közkézre adjuk. A nagy költséggel járó munkálathoz megvannak a magunk tekintélyes alapjaink, melyek a költségek nagyobb részének fedezését lehetővé teszik; a kisebb rész terhelné esetleg a vármegyét. Felajánlani akarjuk ez alapjainkat a Törvényhatóság monográfiájának megiratására, - mielőtt azonban kiküldöttünk tiszteletét tenné Nagyságodnál a részletek megbeszélése végett, legyen szabad kérnünk szíves tájékoztatását: vájjon időszerű volna-e most a monográfia kérdésével előállanunk és hogy számithatunk-e Nagyságod támogatására ez ügyben? Szíves válaszát kérve, mély tisztelettel Budapest, 1907,, október 25. ORSZÁGOS MONOGRÁFIA TÁRSASÁG Dr. Borovszky Samu sk. Virter Ferenc sk. főszerkesztő az ORSZÁGOS MONOGRÁFIA TÁRSASÁG a MAGYAR TUD. AKADÉMIA tagja. igazgatója." A szerkesztőségnek az alispán azt válaszolta, hogy Baranya vármegye monográfiája már tíz évvel ezelőtt megjelent két kötetben. A megye anyagi forrásai más irányban már nagyon igénybe vannak véve. Igy nem tud akkora anyagi áldozatot vállalni, hogy most alig egy évtized múlva újra megjelentessen egy megyei monográfiát. Az alispáni hivatal válasza helyes és jogos volt. Még ha fölösleges pénze is lett volna a megyének, akkor sem lett volna indokolt tiz év után egy ujabb monográfia költséges megjelentetése. Egyébként a Várady által szerkesztett Baranya megyei monográfia is lényegében felölelte azt a témakört, amelyet a "Magyarország Vármegyéi és Városai" sorozatban megjejent monográfiák nyújtottak. A "Baranya múltja és jelenje" a forrásanyagok átnézésében, a személyes megismerésen alapuló anyaggyűjtésben igen alapos munka volt. Mivel szerzői majdnem kivétel nélkül baranyai és pécsi, tehát helyi emberek voltak, helyi topográfiai ismeretekben, vagy a felkutatott anyag topográfiai alkalmazásában nagy előnyben voltak azokkal szemben, akik más vidéken éltek és dolgoztak, s Baranyában helyi ismerettel nem rendelkeztek. Még az az egy-két fővárosi kutató is, aki részt vett a baranyai monográfia szerzői munkaközösségében, vagy helyi források alapján dolgozott, vagy helyi szerző kéziratos feldolgozását építette bele dolgozatába. Ilyen és ehhez hasonló előnyei teszik értékessé a "Baranya múltja és jelenjé"-t a "Magyarország Vármegyéi és Városai" sorozatban megjelent monográfiákkal való összehasonlításban is. Talán a legnagyobb hátránya a baranyai, Várady által szerkesztett monográfiának, hogy - anyagi fedezet híján - nem jelent meg a harmadik kötete, s így nem került feldolgozásra a községek adattára.