Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETIRÁS TÖRTÉNETÉBŐL - Kopasz Gábor: Baranya megye háromnegyedévszázados monográfiája

második kötetét, az alispán azt válaszolta, hogy csak a jövő évben fog megjelenni. Beszterce bányaváros 1898. júniusban kérését megismételte, de az alispán még mindig arról értesítette, hogy a monográfia második kötete még nyomdában van. Sőt ugyanezt válaszolta az alispán Besztercebányára még október 14-én is.

43 A baranyai alispánnak Besztercebánya város tanácsával folytatott levelezése világosan mutatja, hogy monográfiánk második kötete nem 1897-ben, hanem 1898 végén jelent meg. Mivel azonban az alispáni iratokból az is kitűnik, hogy Trixler (később Tornai) Károly alispán

44 1 898. november 6-i dátummal küldte szét a megyébe a "Baranya múltja és jelenje" második kötetét, minden valószínűség szerint csak 1898. október végén, vagy legkésőbb november első napjaiban jött ki a nyomdából. Lehetséges, hogy a kötetet részletekben nyomták és talán egy év is eltelt a nyomás megkezdésétől a befejezéséig, ezért maradt a címlapon az 1897-es évszám. Az 1898-as kiadási évszám mellett dönt még az a tény is, hogy a belügyminiszter is csak 1898 elején hagyta jóvá a monográfia költségei megszavazására vonatkozó közgyűlési határozatot. Egyébként ez a kötet is pécsi sajtó terméke. A Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Részvénytársaság nyomdájában készült, miután az első kötet nyomdásza, Telegdi Ármin még az első kötet megjelenésekor 1896-ban elhagyta Pécset. A monográfia második kötete két főrészre tagolódik. Az első Baranya őstörténetét foglalja magában a magyarok bejöveteléig, a második főrész pedig a megye történetét tárgyalja István királytól a millenniumig. "Baranya őskora" cimen Várady eredetileg nem ezt a dolgozatot nyújtotta be az akadémiához, amely végül is a második kötetben megjelent. A bírálatra benyújtott első munka szerzője egy pécsi meg nem nevezett régiséggyűjtő volt, akinek kézirata igen szigorú bírálatot kapott Hampel József akadémiai tagtól, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezetőjétől, úgyhogy ez a dolgozat nem is kerülhetett bele a monográfia második kötetébe. A bíráló levelet Szily Kálmán akadémiai főtitkár leküldte a Baranya megyei alispáni hivatalhoz.

45 Mivel ennek a bírálatnak volt a következménye, hogy a meg nem nevezett pécsi régiséggyűjtő cikkét nem lehetett közölni, hanem uj dolgozatról kellett gondoskodni, Hampel bírálatát az alábbiakban szószerint közöljük: "Igen tisztelt Főtitkár Ur! A "Baranya őskora" cimü dolgozatról, melyet véleményadás végett hozzám áttenni méltóztatott, az a nézetem, hogy ez jelen formájában és tartalma szerint nem áll a tudomány magaslatán és azért, ugy amint most van, kiadásra nem ajánlhatom. Legsúlyosabb kifogásom, hogy szerző nincs tisztában a tudomány legegyszerűbb fogalmaival... Irodalmi ismeretei fölötte fogyatékosak és odáig sem terjednek, hogy azokat a főbb müveket ismerné, melyek magyar nyelven léteznek. Ennélfogva nélkülözi azt az általánosabb szakműveltséget, mely nélkül ily monográfiát sem lehet helyesen megírni. Más fontos kifogás, hogy még a leletekben fönnmaradt teljes tudományos anyagot sem látszik ismerni; legalább ugy tapasztalom, hogy a munka (igen kevés kivétellel) csak szerző gyűjteményén alapul, amely ugyan meglehetősen gazdag, de természetesen nem öleli át mindazt, amit Baranyában leltek. Sőt ugy látom, hogy szerző még a saját gyűjteményének az állagát sem használta fel ugy, ahogy lehetne és kellene, mert egyrészt túlbecsüli egyes tárgyai tudományos fontosságát, másokét pedig nem ismerte föl.