Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETIRÁS TÖRTÉNETÉBŐL - Kopasz Gábor: Baranya megye háromnegyedévszázados monográfiája

Várady Ferenc irói szervező munkát is végzett. Mint szerkesztő, újságjai köré tudta csoportosítani a helyi írókat, tudósokat, tanárokat. Lapjaiban országos nevü írókat is megszólaltatott. A Pécsi Napló hasábjain merült fel először az a gondo4 lat, hogy helyi írói társaságot kellene alapítani Pécsett. Mint megyei levéltáros, jelentős helytörténeti tevékenységet is folytatott. Elmondhatjuk róla, hogy nemcsak író és publicista volt, hanem helytörténész is. Várady Ferenc szerkesztésében jelent meg a milleneumra "Baranya múltja és jelenje" cimen két vaskos kötetben Baranya megye monográfiája. Várady legfőbb érdeme ez a kétkötetes megyetörténet létrehozása. Ezt a munkásságát Baranya megye és Pécs város müveit olvasó lakossága nem kevésbé értékelte, mint irói és publisztikai ténykedését. Még később is, ha megemlékeztek pécsi működéséről, hangsúlyt kapott a megye monográfiája. 1926-ban is azt irta a Pécsi Napló, hogy a "Baranya múltja és jelenje" kétkötetes munka a Magyar Tudományos Akadémia helyeslésével jelent meg, históriai és kultúrtörténeti értékét az akadémiai bírálók is elismerték.

13 Várady Ferenc élete utolsó két és fél évtizedét nem Pécsett, hanem Budapesten töltötte. A szerb megszállás alatt, 1920. szemtemberben távozott el Pécsről. Már néhány évvel előbb tel jesen felhagyott az újságírással, sőt 1918 végével Baranya vármegye Hivatalos Lapjának a szerkesztésével is. Eddig az ideig is több mint 40 éven át volt Pécs-Baranya költője és újságírója. 30 évig Baranya megye levéltárosa. Távozásakor a Pécsi Napló ugy emlékezett meg róla, mint a helyi újságírás rangos és szorgalmas képviselőjéről.

14 Amikor elhagyta Pécsett, először családjával együtt Kispestre (Thököly u. 17.) költözött. Később beköltöztek Budapestre és előbb a X. kerületben a Pongráczu. 17. sz. alatt, majd pedig a VIII. kerületben a Baross u. 96. számú bérházban laktak. 1921. végéig azonban szabadságon volt és csak 1922. január 1-től kezdődően kérte nyugdíjazását. Hivatkozott arra, hogy hallása meggyöngült, idegzete kimerült, testi-lelki ereje megfogyott, folyton betegeskedik, s igy kénytelen nyugdíjazását kérni és helyét fiatalabb munkaerőnek átadni. A megyei közgyűlés helyt adott kérelmének és mint főlevéltárost 1922. január 1-vel nyugdíjba helyezte.

15 Várady Ferenc életére, további írói tevékenységére, öreg napjaira nem volt jó hatással, hogy végleg Budapestre költözött és kiszakadt Pécs-Baranya vonzóköréből, a mecseki táj ihlető hatásából. Bár 1925-ben, 65 éves korában két kötete is megjelent, de ezek is Pécsett születtett írásai voltak. A nyugdíjas évek anyagi gondjait pedig az is növelte, hogy Pécsről kellett utána küldözgetni a nyugdijat, családi pótlékot, drágasági segélyeket, tüzelőre a pénzellátmányt, s egyéb járandóságokat. Az átutalásokat az sem gyorsította, amikor ezek a sásdi, majd pécsi, kispesti, vagy budapesti állampénztárokon keresztül történtek. Még jobban elkeserítették a második világháború alatti közellátási, majd postaforgalmi nehézségek. Lehangoltságához az öreg ember magánossága is hozzájárult. Erre utal még 71 éves korában (1931) irt verse, melyet fényképével ellátott levelezőlapon is terjesztett. "Hogy ki vagyok? Hogy mi vagyok? Ugyan hogy is mondjam? Csak azt tudom, hogy valaki Egyszer én is voltam... Ami voltam annak vége, A mult idők bus emléke; Ennyi csupán ennyi Ma már senki, semmi!"