Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

TANULMÁNYOK, FORRÁSISMERTETÉSEK - V. BORECZKY BEATRIX: Márévár története a XIV-XV. században

chiában ismét lehetőséget lát ujabb emelkedésre, vagy legalábbis arra, hogy vagyonát rablások utján növelje. Az anarchiát a kisebb birtokosok is a maguk javára próbálják kihasználni, amennyire erre lehetőségük van. A nagybirtokosok hatalmát erősitik azok a csoportosulások, melyeket létrehoznak maguk között, valamint familiárisaik tömege. A kisbirtokosoknak ekkor azonban a familiáris viszonyon kivül már egy ujabb lehetőségük van a védekezésre, aktivitásuk kifejtésére, a nemesi vármegye. A Becsei család ekkorra két ágra szakadt: a Bátmonostori család az egyik ág, melynek ekkor élő képviselője Bátmonostori (Töttös) László, a másik ág Vesszös leszármazottaiból alakult ki. Ez utóbbiak birtokolják Márévárat és tartozékait fele részben. Ugy látszik ez a szegényebb és kisebb hatalmú ág. Fel kell figyelnünk arra, hogy a várban részbirtokos Gúnya család is megpróbálja kihasználni az anarchiát. 1392-ben Vesszös fia Tamás panaszkodik, hogy Gunyafi István fia Miklós, anyjával együtt a Márévárhoz tartozó malomra támadt, hogy azt a maga számára lefoglalja. Rátörtek Battyán birtokra is, hogy adóit beszedjék. 82/ A megyegyülés Ítéleteiben szemmel láthatóan a Gúnya család mellett áll. 1399-ben a malom használatának kérdésében, mely ugyancsak kétséges volt, a Gúnya család javára dönt,

8, A Gúnya család törekvéseit támogatta, akaratlanul is a Vesszös család magatartása. Birtokaikat nem növelhették adományok utján, mivel az ország politikai életében semmiféle szerepet nem töltöttek be, Ugy tűnik a birtokszerzés erőszakos útjára léptek, kihasználva az anarchia lehetőségeit. Vesszös fia Tamás 1392-ben nem jelent meg a török elleni hadjáratban, sőt azalatt itthon "gonosz dolgokat müveit", ezért a király márévári részbirtokát elvette, és Gúnya Miklósnak adományozta. 84/ Az Ítéletnek nyilván nem lehetett érvényt szerezni. Tudjuk ugyanis, hogy 1393-ban Vesszös Tamás és Gúnya Miklós cserét próbáltak végrehajtani, amely azonban Bátmonostori Töttös László tiltakozása miatt nem valósulhatott meg. Nagyapja révén ugyanis ő is jogot formálhatott a vár részbirtokára. Vesszös Tamás és fiai nem a megfelelő utat választották érvényesülésükhöz. 1403-ban mindkettőjüket fej-és jószágvesztésre ítélték.

85

/ Vesszös Tamás fiai, János és György igényt tartottak Battyán, Malafalva Jóbfalva és Kompoltfalva nevü helységekre.86/ Nézeteltérései támadtak Jánosi és Nebojszafalva, Máré-környéki települések birtokosaival is. Ezek ebben az időben azonban több birtokos kezén voltak, többek között Bátmonostori Töttös Lászlóén. A két testvér a kérdést hatalmi szóval próbálta eldönteni és mintegy száz fővel egész kis hadsereggel rátámadtak a szóbanforgó birtokok közül Jánosira.87/ Mivel azonban katonai hatalmuk nem lehetett jelentéktelen, a király, aki szolgálataikat korábban is igénybe vette, megpróbálta felhasználni őket Csehország ellen készülő hadjáratában. 88/

( A hadjáratban résztvettek, vagy sem, nem tudjuk. 1403-ban Maróti János és Újlaki László fej- és jószágvesztésre ítélték őket.89/ Javaik kétharmadát Maróti János bán,egyharmadát pedig a károsult, Jánosi Mihály részére foglalták le. Maróti János már régebben is megpróbálkozott Márévár megszerzésével. Először Gúnya Miklós akarta neki eladni, ez azonban Bátmonostori László tiltakozása miatt hiúsult meg. Az ezután következő események jól példázzák a bíráskodási rendszer csődjét általában, de különösen az ekkor fennáló rendszerben. Az ítéletnek azt a részét mely fejveszt és reyonatkoz ott nyilvánvalóan nem hajtották végre, 1403-ban ugyanis Vesszös Tamás egyik halálra itélt fia, György, László battyániofficiálisukkal és battyáni kompoltfalvai, és malafalvai jobbágyaikkal Jánosi házát megrohanták, Jánosi Miklóst és Jánost megölték és a tűzbe dobták. 90/ 1404 - ben pedig tudomásunk van arról, hogy Vesszös Tamás fiát Györgyöt a megyegyülés elé idézték. 91/ 1405-től már nem szerepelnek az oklevelekben. A jószágvesztésre vonatkozó Ítélet végrehajtása sem történhetett meg minden bonyodalom nélkül. 1404-ben a szekszárdi konvent Jánosi Mihály részére lefoglalta Györgynek Battyán, Jánosi, Kompoltfalva és Malafalva nevű birtokait, a másik testvér birtokaiba azonban az országbíró ítélete következtében Abeli Jakab került, egy régebbi, az országbíró előtt folyó perének eredményeként. 92/ A két ítélet tehát keresztezte egymást. Ráadásul az ítéletet egyáltalán jogerőre emelni csak azután lehetett volna, miután Gúnya Miklós az elitéltek javait elrejtette, ha törvény erejével azok kiadására birják. Ehhez először is perbe kellett idézni.93/ Erre azonban már nem került sor, Töttös László ugyanis ismét közbelépett, bejelentette igényét a Vesszős-féle birtokokra. 1404-ben eltiltja Gúnya fia Miklóst Márévár és tartozékai elidegenítésétől, Maróti Jánost pedig azok megszerzésétől.