Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

TANULMÁNYOK, FORRÁSISMERTETÉSEK - SZINKOVICH MÁRTA: A tanácsülési jegyzőkönyvekről. (1950-1954)

mutatja, a tsz-ékben némely helyen felvetődött a feloszlatás gondolata, az egyéni termelőknél a növényápolási munkák nem mennek a kivánt módon stb. A beszámolónak még egy uj vonását érdemes kiemelni: az előadott problémák során többször hangsúlyozza az emberrel való törődést. ("Mindenekelőtt az embert állitjuk előtérbe saját szükségleteivel - tehát a dolgozókkal való foglalkozást meg kell javitani- felszámolva az eddigi lelketlen bánásmódot, mert csak ezen keresztül válik lehetővé számukra a tömegkapcsolatok kiszélesítése és feladataink maradék nélküli végrehajtása.") 1953 második felében számos olyan kormányzati intézkedés született, amelyek célja az volt, hogy a mezőgazdasági termelőkre addig nehezedő terheken könnyitsen vagy pedig a termelőszövetkezetekkel kapcsolatos kérdéseket rendezte. Az intézkedések eredményességének hatását azonban nagy mértékben gyöngítette az elvi bizonytalanság. Ez annak a következménye volt, hogy a pártvezetésben megbomlott az eszmeipolitikai egység. Mivel a szektáns-domatikus felfogás és a jobboldali nézetek között a fő ellentét az agrár-kérdésben alakult ki ugyanakkor nyilt elvi vitákra nem került sor, a megyei tanácsok sem tudtak határozatott politikát folytatni a parasztkérdésben. Az elvi alapok tisztázása nélkül került sor december 23-án a Magyar Dolgozók Pártja és a Minisztertanács 1. 080/1953 sz határozatának kibocsátására a mezőgazdaság fejlesztéséről. 38/ Ezért a későbbiekben megmutatkozott, hogy a részleteiben helyes rendelkezés nem hozta meg a kivánt eredményt. Az 1954. évi januári megyei tanácsülés az októberi és decemberi párt és kormányhatározatok alapján tárgyalva, ismét önálló napirendi pontban foglalkozott a megyei mezőgazdasági helyzetével. A célkitűzés azoknak a feladatoknak a számbevétele volt, amelyek a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatok alapján a megyei tanácsra hárultak. Az előterjesztés igen alapos volt. Statisztikai adatokat közölt az 1953. évi termésátlagokról és a következő évekre kitűzött termés-átlag fejlesztéséről. Szól az elért eredményekről. A hiányosságokat vizsgálva, az önbírálat mellett erős kritikai hangot üt meg a felsőbb szervek munkájával kapcsolatban. Az anyagban kifejezésre jut az az álláspont, hogy a szocialista mezőgazdaság utja továbbra is a termelőszövetkezetesités, a feladat a termelőszövetkezetek fejlesztése. Beszámol azokról az intézkedésekről, amelyekkel a végrehajtóbizottság megalapozni és életképessé kívánja tenni a termelőszövetkezeti gazdálkodást. (A megye legkiválóbb mezőgazdasági szakembereit tanácskozásra hivták össze, s 4 szakbizottságot alakítottak. Ezeknek jan. 31-re javaslatot kell tenniük a növénytermelési, állattenyésztési, és kertészeti hozamok növelésére, illetve a gépesítésre, megszüntették a gépállomások körzeti mezőgazdasági rendszerét. Célul tűzték ki, hogy minden 600 holdon felüli termelőszövetkezethez állami fizetéssel agronomust alkalmazzanak, második ütemben pedig ugyancsak mezőgazdasági szakemberek kerüljenek azokhoz a községi tanácsokhoz, amelyeknek határa 2. 300 - 3. 000 kh.) A termelőszövetkezeti probléma ismertetése során beszél a kilépésekről, ennek társadalmi és jogi vonatkozásairól. A kormányintézkedések kedvező hatásáról is beszámol. Adatokkal bizonyítja a parasztság termelési kedvének fellendülését. (Ez többek között abban is megnyilvánult, hogy az állami tartalékföldekből 60. 000 kh. megművelését már biztosították az igénylések révén, megélénkült az állatkereslet stb.) Az előterjesztésben szó van a termelési bizottságok megalakításáról is. A feladatok felsorolása uj módon történik ebben az előterjesztésben. A kivánt eredmények elérésének útját már nem a puszta agitációs munkában vagy éppen a megtorló intézkedésekben jelöli meg, hanem a termelés feltételeinek megteremtésében. (Pl. a vetéstervek elkészítésénél hangsúlyozza a "tájtermelés" jelentőségét, a helyes vetésforgó alkalmazását, a zöldtakarmány vetésének fokozását, a trágyázás alkalmazását. ) Az agrotechnika és az agrokultura fejlesztésének helyi feladataival igen részletesen foglalkozik az anyag. Az előterjesztést követő vitában ugyancsak hasznos, a fennálló problémákra rávilágító felszólalások hangzottak el. Az 1954. márciusi tanácsülésen az 1954. évi terv és költségvetés kerül előterjesztésre. Ezzel kapcsolatban ismét adatszerű beszámoló hangzik el a mezőgazdaság helyzetéről. Uj adatok: a gépállomások gépparkjának száma (amely 1950-től a beszámolási időszakig nagy mérvű fejlődést mutat: pl. a kombájnok száma 2-ről 49-re nőtt) valamint a termelőszövetkezetek számszerű alakulása. (Itt csökkenés van: 1953. IV. negyedévben 49 tsz bomlott fel, ez az 1952. dec. állománynak 6. 3 %-át tette ki, 7. 076 tag lépett ki, ezzel szemben csak 668 volt az uj belépők száma.) A referátum megrajzolja a baranyai mezőgazdaság 1953. évi képét.