Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

DOKUMENTÁCIÓ - TAKÁCS JÓZSEF: Az I. bolgár hadsereg drávamenti harcai a visszaemlékezések tükrében

A mi fegyvereink nem voltak modernek, lassúak is voltak. Alig aludtunk el március ötödikén este, hirtelen tüzérségi tűzre ébredtünk. Nem sokkal múlhatott éjfél. Csengett a telefon a drávapalkonyai parancsnokságon. A figyelők jelentették a Dráva partjáról, hogy a németek megkezdték a csendes átkelést a Dráván, és elérték a hid vonalát. A jelentést az őrök be sem tudták fejezni, szétlőtték a telefonkábelünket, megszakadt minden összeköttetés. Kiszaladtunk a parancsnokságról a szabadba, ahol megdöbbentő kép tárult elénk. Hatalmas robbanások kíséretében rakéták százai, ezrei röpködtek a levegőben. Pokoli tűzijáték volt. A rakéták tűzijátékának fényében fürdött Drávapalkonya. A számtalan tüzérségi világitó jelzés, az ágyútűz egyre jobban közeledett hozzánk. Körülöttünk ablakok törtek, háztetők röpültek a levegőbe. Nem volt összeköttetésünk tüzérségünkkel sem. Odaszaladtam a parancsnokságtól nem messze felállított két 16-os tüzéregységünkhöz, és parancsot adtam a tüz megnyitására. Tüzéreink tüzet nyitottak az átkelő németekre. Az első átkelőket megsemmisítettük, egyben segítettük harcoló csapatainkat. Beavatkozásunkkal növeltük egységeink ellenállását, később pedig támogattuk az ellentámadást. A németeknek a nagy harc után végül mégis sikerült hídfőállást létesiteniök Drávapalkonya és Drávaszabolcs között. A kiserdőben már feltűntek a német páncélosok is és a létesített hídfő között egyre több németet dobtak partra. Híradósaink az összeköttetést közben helyreállították és a főparancsnokságtól parancsot kaptunk; "A tüzérség alacsony tüzet adjon!" Amikor a németek megközelítettek bennünket, alacsony tűzzel kezdtük el őket lőni. Láttuk a levegőben röpködni az ellenséges katonák végtagjait; ugyanúgy röpködtek, mint előbb a drávapalkonyai háztetők. Kétségbe esve földre vetették magukat, elkeseredetten harcoltak. Ahhoz, hogy elfoglalhassák a Tenkest reggel nyolc órára, és délre Pécsre érkezzenek, tul kellett volna jutniuk rajtunk. Tüzérségünk a gyalogsággal és a többi fegyvernemekkel ebben a harcban nagyon jól együttműködött, amit mi sem bizonyított jobban, mint az, hogy mire kivilágosodott, a csatatér tele volt az ellenség halottaival. Nem tudtak túljutni rajtunk, igy nem került Pécs a németek kezére, ahol a szük utcákban, a pincékben és a hegyek barlangjaiban jól megvethették volna a lábukat. A szovjet, valamint a bolgár csapatokat ellenállásukkal arra kényszeritették volna, hogy a várost megostromolják, szétlőjék. Talán ennek a sikeres ellenállásunknak köszönheti Pécs, hogy nem lett a háború martaléka. Mi a harcok során Drávapalkonyai kiürítettük. Alig maradt a faluban néhány család. A harcokban együtt éltünk ezekkel az emberekkel. Egy történet mélyen megmaradt bennem, amit valószínű, eddig senki sem mondott el. A templom alatt lakott egy család, ellenálltak a kiürítési parancsnak, nem hagyták el házukat, otthonukat. Emlékszem, hogy volt egy tizenötéves lányuk, Ilonkának hivták. Egy hét alatt ötször cserélt gazdát a község. Négy nap alatt kétszer volt a mi kezünkön, és kétszer a németekén. Nem egyes házakért, hanem minden szobáért, ólért, pitvarért öldöklő harc folyt. Mikor végleg visszafoglaltuk a falut, ez a család sem élő, sem holt nem volt. Egy héten keresztül nem volt ennivalójuk. A pincéjükbe zárkóztak, de az egyik német alakulat katonái rájuk találtak. Ahányan voltak, mind erőszakot követtek el Ilonkán, a tizenötéves kislányon. Amikor felhoztuk őket a pincéből, a kislány a kiáUt borzalmaktól nem tudott beszélni, majdnem őrült volt. Nagyon megsajnáltuk és megszerettük ezt a családot, elláttuk őket élelemmel, orvosi kezeléssel. A falu sokat szenvedett. A németek minden lakást kifosztottak., amit nem vittek el, azt elpusztította a háború. Az idő sokat törölt fájó emlékeim közül, de most a helyszint járva minden mégegyszer átéltem. Borzasztó volt" . Daszkalov Hriszío az 1. bolgár hadsereg elhárító tisztje volt, sebesültként maradt a pécsi kórházban, később megnősült, magyar asszonyt vett feleségül, és ma egyik hü ápolója a drávai harcok emlékének. Igy emlékezik: "1944 decemberében az 1. bolgár hadsereg azt a feladatot kapta, hogy 3. Ukrán Front keretében, annak a balszárnyán a szovjet és a 3. jugoszláv hadsereg között épitse ki állásait, mert a németek előkészületei azt mutatták, hogy nagy erőkkel erőszakos átkelést készítenek elő Dolnji Miholjactól észrakra, a Dráva folyón. Egységemmel januárban Bere-