Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - GODÓ ÁGNES: Baranya megye a felszabadító harcok időszakában 1944-1945

múlva, délről kellett csapást mérnie az ellenség Budapest körtili csoportositására. Október 29-én meg is inditotta támadását, még aznap áttörte az ellenséges védelmet a Duna-Tisza közén, majd gépesitett hadtestek támogatásával november 2-re elérte Budapest déli megközelítési útjait. 6 Ilymódon az október 25/26-án Baranya területére lépett szovjet katonák 1944. december 24-én már Budán kezdtek utcai harcokat.

7 Téves tehát az a nézet, hogy a mohácsi "hidfőharcok" egy hónapig tartottak. Ténylegesen egy napot vettek igénybe november 25/26-án. Ez természetesen nem jelenti annak tagadását, hogy Mohács és környéke valóban súlyos heteket élt át. Naponta szenvedte a belövések, a tüzérségi párbajok, az aknatüz csapásait. A templomtoronyban ellenséges figyelőhely volt, utcáit keresztül kasul szabdalták a lövészárkok. Lakóinak egy része elmenekült, mások a kitelepítés hontalanságának keserű sorsára jutottak. A helybenmaradtak pedig a pincékben kerestek védelmet. Sokan életüket vesztették a katonai események homlokterébe került területen. Ez a harci tevékenység azonban a szovjetek részéről nem arra irányult, hogy átjussanak a Dunán, hanem hogy megakadályozzák a németeket Mohács-sziget visszaszerzésében. A debreceni hadmüvelet eredményeképpen a magyarországi szovjet-német arcvonal CsopUjfehértó-Szolnok és Baja vonalán húzódott. 8 Innen indult meg a 2. Ukrán Front erőinek harca a magyar fővárosért október 29-én. A 3. Ukrán Front hidfőharcai Belgrád felszabadulása után (október 20) a 3. Ukrán Front is megkezdte csapatai összpontosítását Timisoara-Petrovgrad-Pancevo térségében a Tisza balpartjára. A Duna balpartját október 28-ra a Baja és Backa Palanka közötti mintegy 130 km-es szakaszon, csak az 57. had sereg (parancsnoka: M. N. Sarohin tábornok) 75. lövészhadteste (parancsnoka: A. Z. Akimenko) érte el. 9 Biztosítania kellett a hadsereg erőinek összpontosulását Sombor-Stari Vrbas-Backa Topolja és Bajmok körzetében. A hadsereghez került 64. lövészhadtest (parancsnoka: I. K. Kravcov) Belgrád alól, a november közepén állományába került 6. gárda lövészhadtest (parancsnoka: Sz. I. Morozov) pedig Bulgáriából kezdte meg vonulását a kijelölt szakaszra. A 75. lövészhadtest felderitoi november 7-én éjjel váratlanul átkeltek a Dunán Apatintól északnyugatra és kis hídfőállást foglaltak el. November 8-ra virradóan egy másik csoport pedig Batinától délre ért el hasonló sikert. November 9-i utasításában a 3. Ukrán Front parancsnoka, F. I. Tolbuhin, a Szovjetunió marsallja, utasította az 57. hadsereg parancsnokát, hogy a 75. lövészhadtest 233. és 74. hadosztályaival keljen át a Dunán a két hídfőállás kiszélesítése céljából, majd egyesítse azokat és november 18-ra érje el a Topolja-Knezevi Vinogradi-Vilje vonalat.

10 A 64. lövészhadtest egy hadosztályának a Dunán Dunaszekcső és Mohács körzetében kellett volna átkelést végrehajtania, majd átvágva a Bátaszék-Mohács közötti műutat, elfoglalni a BárLánycsók-Mohács közötti terepszakaszt és biztosítani a hadsereg jobbszárnyát. A hadtest egy másik hadosztálya Batinánál átkelve Topolja irányába bontakoztatott volna ki támadást. Ezután a két hadtest egyesülve ki kellett jusson Bátaszék-Hercegtöttős-Bolnan szakaszra. ^ November 10-től a 75. hadtesttel együttműködve részt vettek a harcban a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg és Partizázosztagok XII. hadtestének erői is, pontosabban először az 51. hadosztály 12., majd 7. dandárja. 12 Az ellenség azonban felismerte a szovjet törekvés sikerének veszélyét és ezért november 11-én bevetette tartalékait. Igy Sarohin hadseregparancsnoknak le kellett arról mondania, hogy a 75. hadtest csapataival egyedül hajtassa végre a hidfők egyesítését. Mivel a hidfők közül a batinai nyújtott kedvezőbb lehetőségeket, ezért Sarohin ide összpontositotta erőit. Ezt követően rendkívül elkeseredett küzdelem bontakozott ki mindkét hídfőben. A batinaiban Sarohin tábornok akart döntést kierőszakolni a maga javára, az apatiniben pedig a fasiszták akarták visszaszerezni pozícióikat. Ezért november 14-én a koradélutáni órákban a hadseregparancsnok harcba vetette a 64. lövész hadtestet is Batinánál. Apatinnál a harcok súlya a 75. lövészhadtestre és az 51. jugoszláv hadosztályra nehezedett. Különösen súlyos veszteségeket szenve-