Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZINKOVICH MÁRTA: A Tanácsköztársaság földrendeletének végrehajtása Baranyában

a baranyai birtokosokra, akiket ugyan a tanácshatalom megfosztott földtulajdonjoguktól, azonban gyakorlatilag volt birtokukat saját igazgatásuk alatt tartották továbbra is. A földdekrétum megjelenése utáni első hetekben, amint láttuk, a volt tulajdonosok erőfeszitése arra irányult, hogy a "somogyi módra való" termelőszövetkezetesitést védjék ki, most pedig azt kellett elhárítaniuk, hogy a szocializált uradalmak valóban a proletár állam irányítása alá kerüljenek, amelynek várható következménye a birtokok strukturális különállásának megszüntetése, a gazdálkodás átfogóbb szempontok szerint történő kialakítása, egyszóval, az "ősi" birtokok felszámolása lett volna. A megyei reakció tehát erősen érdekelt volt abban, hogy a megyei vezetők a tervezett változás ellen lépjenek fel. E kérdés kapcsán, röviden vázolnunk kell a baranyamegyei munkástanács és intézőbizottság magatartását a földkérdéssel kapcsolatban. A vármegyei direktórium és a földkérdés. A tanácsköztársaság agrárpolitikájának érvényesülése - igy a szocializálások és a termelőszövetkezetesités végrehajtása is, nagymértékben függött a megyei direktórium tagjainak forradalmi érettségétől, tapasztaltságuktól. A Földmüvelésügyi Népbiztosság már áprilistól kezdve, s egyre nagyobb mértékben a vármegyei direktóriumokra bizta a 38. t. rendelet végrehajtásával kapcsolatos irányító feladatokat. Ezért nem mellőzhetjük annak vizsgálatát sem, hogy milyen álláspontot foglalt el a baranyai direktórium illetve munkástanács a nagybirtokrendszer felszámolását és a termelőszövetkezetek létesitését illetően. A megyei direktóriumok létrejöttében általában kiemelkedő szerepe volt a helyi Szociáldemokrata Pártnak. A meg nem szállt baranyai részen, mint már erről szó volt, későn, 1919. márciusában alakult meg a terület szociáldemokrata pártközpontja Sásdon. A helyzetnek - objektiv adottságokból eredő - jellegzetessége volt az, hogy a szerb megszállás következtében az északi megyerész elszakadt Pécstől, ahol addig a helyi munkásmozgalom fő erői csoportosultak. (Baranyában, mint ismeretes, a forradalmi munkásmozgalom kezdetei egyidősek voltak az országos kezdetekkel, az első világháború idején talán a legerősebb vidéki mozgalom fejlődött, itt ki. ) A mozgalom bázisa a pécsi szénmedence és Pécs város ipari munkássága volt (továbbá Szigetvár és Mohács) Azonban a századforduló után földmunkás szervezetek is alakultak. Ezeknek helyzetéről a világháború éveiben nincsenek feltárt adataink. Viszont tudunk több szocialista agitátorról - Kaposszekcsőn Erszényes János, Sásdon id. és ifj. Fuchs Ádám - s ezeknek tevékenysége arra enged következtetni, hogy - különösen a megyehatárokon lévő falvakban élő agrárproletáriátusnak voltak kapcsolatai a somogyi vagy tolnai Földmunkás Szövetséggel, másrészt elevenen hatott az itteni bányavidékek, Komló, Szászvár munkás lakó s s ágának jelenléte is. Valószínű, hogy a Pécsi Szociáldemokrata Pártnak sem szakadt meg a kapcsolata a meg nem szállt megyerésszel, azonban ez az összeköttetés, különösen 1918 telén meglehetősen vékony szál lehetett. Hiszen ebben az időben a pécsi mozgalom vezetői, a párt- és szakszervezeti funkcionáriusok a szerb megszállásból eredő' belső problémákkal voltak elfoglalva. Mégis, a meg nem szállt megyerészen 1918 telén ugrásszerűen megnőtt a szocialista szervezetek száma. Ezeknek politikai talaja nyilván az egész országban érlelődő forradalmi válság, majd a polgári forradalom győzelme volt, a konkrét szervezésben pedig a fővárosból hazajött, baloldali, szervezett munkások jártak az élen. Ennek a gyorsan kifejlődő és számszerűen is terebélyesedő szocialista mozgalomnak a légkörében alakult meg 1918 decemberében az első kommunista csoport Sásdon. 34 Az osztályellentétek éleződése 1919 első hónapjaiban Baranyában is különböző társadalmi rétegeket hozott mozgásba. Növekedett a szocialista eszmék iránti szimpátia pl. a szabadpályán működő értelmiségiek, orvosok, ügyvédek, mérnökök körében. A falusi tanitóság balratolódását tükrözte a Sásd és Vidéke, amelyet Albert István tanitó szerkesztett. A gazdák körében erősödő nagybirtokellenes törekvések megtestesítője Köves János, az egyre inkább radikalizálódó felsőmindszenti kisgazdavezér. Március 16-án, az egész országban a szocialista forradalom felé forduló közhangulatban, a megalakuló sásdi Szociáldemokrata Párthoz csatlako-