Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZINKOVICH MÁRTA: A Tanácsköztársaság földrendeletének végrehajtása Baranyában

do nyugtalanság. A Baranyai Gazdák Egyesületének dec. 10-én tartott igazgató választmányi illésén a birtokosok olyan fenyegetó'nek látták a helyzetet, hogy a béresek és cselédek körében fellépő fegyelem-lazulás tárgyában felterjesztést kivántak intézni a földmüvelésügyi m raszterhez, "kérve a mezőgazdasági munkás- és cselédkérdés oly irányú rendezését, mely a termelés érdekeit a meglazult fegyelem helyreállításával s a kellő fegyveres erőnek a közmunkák megkívánható eredményének céljából" kielégíti majd. 5 A háború előrehaladtával az uradalmak egyre inkább munkaerőhiánnyal küzködtek. Jóllehet a földmüvelésügyi minisztérium kezdettől szabad kezet adott a megyei hatóságoknak a mezőgazdasági munkaerő biztosítására, majd 1916-ban bevezették a katonai munkásosztagok rendszerét, sem ez, sem a hadifoglyok alkalmazása nem oldotta meg a problémát. A Baranyai Gazdák Egyesülete pl. egyre sürgetőbben követelte, hogy a fronton harcoló parasztkatonák otthon maradt asszonyát és munkabiró gyermekeit kötelezzék az uradalmakban szükséges munkák elvégzésére. A birtokososztály ilyen irányú követelését a megyei közigazgatás teljes súlyával támogatta. 6 Ugyanakkor a női és gyermekmunka értékét fillérekben számolták. A kiszolgáltatott parasztasszonyok elkeseredése nemegyszer nyilt lázongássá fajult. A hegyháti járásban ifj. Fuchs Ádám a piactéren arra biztatta az asszonyokat, hogy ne menjenek dolgozni az uradalmakba addig, amig a hadisegélyt meg nem kapják. 7 A falvakban terjedő nyugtalanság, az e fajta uszító beszédek jelezték, hogy vihar van készülőben. A megyei reakció vezető embere, a Baranyai Gazdák Egyesületének elnöke, Szily Tamás 1918 újévén, a hozzá intézett üdvözletekre válaszolva figyelmeztette a ^gazdatársadalmat", hogy "sajnos a jövőben a gazdáknak nehéz napjai lesznek, összetartásra és Öntudatos munkára lesz szüksége, hogy hazánkban megtarthassák eddigi pozícióikat. "

8 A vihar kitörése, a polgári forradalom győzelme után, Baranya meg nem szállt részén a népmozgalmak mértéke mégis elmaradt a Somogyban és Tolnában lejátszódó események mögött. Ismeretes, hogy 1919 tavaszán, a XVIH. néptörvény kibocsátása után nagy parasztmegmozdulások zajlanak le a Dunántúl egyes megyéiben, továbbá Békés, Csanád, Csongrád vidékén, Pest megyében. A Dunántúlon különösen Somogyban izzó a hangulat - a kirobbanó földfoglaló mozgalom a nagybirtokok kisajátításához vezet. Mészáros Károly 1966-ban megjelent munkájában^ a somogyi márciusi parasztmozgalom menetéről megállapítja, hogy az, első szakaszában az uradalmi cseléd ség földfoglaló mozgalma volt, mig a második szakaszban megindulnak a falusi szegényparasztok is, akik földosztó törekvéssel lépnek fel. Az elfoglalt uradalmakban a cselédség termelőszövetkezetet hoz létre, ahol azonban a falusiak ugy kívánták, a termelőszövetkezetből földet hasítottak ki és azt az igénylők között kiosztották. A márciusi földfoglaló mozgalom másutt is hasonlóképpen zajlott le, sokhelyütt az uradalmi cselédség kisajátította az uradalmat, másutt földosztás történt. (A vázolt "kombinált" forma főleg Somogyra jellemző, ez Latinka és a többi kaposvári baloldali szociáldemokrata vezető tudatos politikai munkájának következménye volt. ) Az osztályharc feltételei azonban különböztek Somogyban és a kis baranyai területen. A somogyi uradalmi cselédség - Latinkáék forradalmi munkája következtében - nagy tömegben öntudatosult már 1918-19 telén. A januárban tartott Országos Cselédkongresszuson szervezetten léptek fel, majd ezt követően sikeres bérharcot folytattak, amely a somogymegyei uradalmi cselédek kollektiv szerződésének létrejöttével ért véget. A somogyi baloldali szociáldemokraták ugyanakkor, amikor felkarolták és a párt ügyévé tették - a proletariátus ügyéért való harc mellett - a mezőgazdasági munkások és cselédek érdekvédelméért folytatott harcot is, nagyarányú agitációs és szervező munkát fejtettek ki a falvakban. Ennek következtében a községi pártszervezetek már 1918 novemberében rohamosan elszaporodtak Somogyban. "* A cselédség szervezését és öntudatositását azonban elősegitette az a körülmény, hogy a somogyi latifundiumokon az állandó munkások száma viszonylag nagy, munkakörülményeik pedig inkább a bérmunkás viszonyhoz álltak közelebb, mint a hagyományos uradalmi cseléd állapothoz. Ezzel szemben a hegyháti járás középbirtokain az állandó cselédek száma kevés, a munkaadó és a munkavállaló közötti viszony a hajdani ur-jobbágy viszony sok elemét őrizte. Erdei Ferenc majdnem egy negyedszázaddal később, még mint meglévő állapotot irja le az