Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - SZENTISTVÁNYI GYULÁNÉ: Oktatáspolitikai intézkedések 1945-1946

előadás . Az átképző tanfolyamok és művelődéspolitikai előadások a tervszerű ideológiai továbbképzés előfutáraiként szerepeltek. Természetesen a VKM által szervezett átképzés tartalma nem volt egyértelmű. A koaliciós politika ellentmondásai e vonatkozásban is éreztették hatásukat, a budapesti tanfolyamon a koaliciós pártok különböző képviselői tartottak előadást, a többségében amúgy is passziv résztvevők előtt nem vált világossá mit jelent "az uj lélek, a megújhodott szellem. "

22 Ebből is következik az MKP művelődéspolitikai előadásainak politikai jelentősége, amelynek értékét nem csökkenti, hogy a témák megválasztását a személyi lehetőségek szabták meg, továbbá látogatottságuk pontosan a pedagógusok részéről kezdetben alacsony létszámot érintett. A kezdeti lépéseken tul a baloldal állandó követelései között szerepelt a rendszeres, céltudatos pedagógus továbbképzés megoldása. 1946-ban a kommunista dr. Kemény Gábor vette át a VKM-ben a reformügyek intézését, mint a III. ügyosztály vezetője, aki apárt felfogásának megfelelően hangsúlyozta, hogy a nevelésügy reformjánál a döntő az ember, a nevelők szerepe. A nevelők képzésére többirányú javaslatot terjesztett elő. Szerveztek egyhetes szakmai és világnézeti tanfolyamokat, havonként rendszeresitett nevelési konferenciákat világnézeti, illetve aktuális politikai kérdésekről, végül kidolgozták a nevelőképzés 3 éves tervét.

23 A baloldal számára győzelmet jelentett, hogy a VKM e fontos posztjára kommunista vezető került, aki tudatosította azt a gondolatot, hogy az átképzések "... nem alkalmi és önmagukért kitalált nevelési folyamatok. Párhuzamos velejárói a tanügyi reformterveknek és a reformok ténylegesen meginduló menetének. "24 A tanfolyamokra történő javaslattételnél szerepet biztosítottak nemcsak az iskola igazgatóknak, tanfelügyelőségeknek és főigazgatóságoknak, hanem a nemzeti bizottságoknak és a pedagógus szakszervezetnek is. A nevelők továbbképzése társadalmi kezdeményezések alapján egyre inkább állami üggyé vált. Keresztury Dezső kultuszminiszter 1946 április 25-én tartott beszédében hangoztatta: "Nem fogunk sajnálni sem időt, sem fáradságot, hogy ezt a munkát mindenhol mentől következetesebbé, elmélyültebbé és eredményesebbé tegyük. "25 Az átképzések céltudatosabb továbbképzés jelleget öltöttek, bár ez nem jelentette, hogy a mult hatása a pedagógusok tudatában semmivé vált, hanem azt szemléltette, hogy a képzés mindjobban az iskolarendszert érintő reformgondolathoz igazodott. A továbbképzések hatása elsősorban az állami iskolákban volt érezhető. Az egyházi iskolák továbbra is a konzervativizmus bástyái maradtak, ez a körülmény súlyos gondot jelentett Pécsett is, ahol a középiskolák - egy gimnázium, a kereskedelmi iskola, valamint 2 polgári iskola kivételével - egyházi kezelésben voltak. Nagyon lassú volt a kibontakozás az egyetemeken. A pécsi egyetem szempontjából kedvező volt, hogy a baloldal viszonylag gyorsan megszerveződött. A kommunista értelmiségi csoport tagjainak többsége egyetemi oktató volt. A demokratikus közszellem kibontakoztatására irányuló törekvéseiket támogatták olyan antifasiszta humanisták, mint Dr. Mansfeld Géza, akinek a magyar egyetemek ügyében irt emlékirata élesen bírálta az egyetemi konzervativizmust, "veszedelmet jelent - olvashatjuk a memorandumban - ha a halottak leszavazzák az élőket és ezzel útját állják a haladásnak. "26 Az uj iránti igényt számos intézkedés jelezte, már 1945ben orosz nyelvi lektorátus létesült a pécsi egyetemen és bevezették a szerb, horvát nyelv fakultativ oktatását is. Sor került munkás előkészítő tanfolyam szervezésére is. Mindezek ellenére a feudális, polgári és fasiszta hatások leküzdése az egyetemeken lassan ment végbe. Mindezt tetézték a személyi problémák. Az oktatásügyben általában, és a felsőoktatásban is jónéhány státusz betöltetlen volt. A pécsi jogi karon három, az orvosi egyetemen öt katedra volt üres. 27 Régi közigazgatási főtisztviselők nyertek el egyetemi státuszt, ugyanakkor haladó tudósok kinevezése halasztást szenvedett, csak a sorozatos követelések hatására kaptak 1945/ 46-ban fokozatosan tanszéket. A területi kommunista párttitkár még 1946/47-ben is kénytelen volt sürgetni a múltban üldözött oktatók, kiváló tudósok kinevezését. 28 A személyi nehézségeket fokozták a szociális gondok, a súlyos infláció következményei, amelynek során már 1945 júliusra a létfenntartási index, lakbér nélkül, 92-re növekedett, A nenez gazdasági helyzet ellenére a kormányzat lehetővé tette a tanszemélyzet mintegy 10 %-ának magasabb kategóriába sorolását, egyetemi tanárok rendkívüli előléptetését, pótdijak és természetbeni juttatások nyújtását. Megszűnt az álláshiány is. Mégis a reakció e nehézségeket kihasználta, elégedetlenséget szított és demagóg módon bujtogatott. A továbbképzéssel kapcsolatos viták, a státuszkérdésekben felszínre törő ellentétek mögött eltérő politikai érdekek, nézetek húzódtak meg. A