Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - KOMANOVICS JÓZSEF: A felszabadulást követő agrárátalakulás főbb vonásai Baranyában

A beszolgáltatáshoz hasonlóan kivették részüket a telepesek a megyében megindított mezőgazdasági versenyből is,*' sőt nagyon sokan mintagazdákká váltak közülük. Az 1948-ban kitüntetettek valamennyien dolgozó kisparasztok voltak, jórészük olyan ujgazdák vagy telepesek közül való, akik a felszabadulás után szinte a semmivel kezdték, de kitartó szorgalmukkal a legjobbak közé verekedtek magukat. 18 A fentebb vázolt tagadhatatlan eredmények ugy születtek, hogy közben - a földreform végrehajtásával összefüggésben - nagy horderejű változások történtek Baranyában, amelyek nagyban befolyásolták a megye életét, s számottevően átformálták Baranya általános arculatát. A vizsgált időszakban megváltozott a megye nemzetiségi összetétele. Baranyában - a magyarok mellett - két nemzetiség él nagyobb számban: a német és a délszláv (ez utóbbiakhoz soroljuk a szerbeket, horvátokat, sokacokat és bunyevácokat). A következőkben az egyes nemzetiségek fejlődési tendenciáinak megvilágítása érdekében kövessük nyomon a megye magyar, német, délszláv (és egyéb) lakossága számának, illetve arányának alakulását 1930 és 1960 között. Összeállításunkban a felszabadulás utáni évek megyei nemzetiségi viszonyainak vizsgálatánál becsült adatok használatára kényszerülünk, mert a nemzetiségi bevallások eredményei mind az 1949-es, mind pedig az 1960-as népszámlálás esetében - abszolúte irreálisaknak bizonyultak. Nem tükrözték még megközelitően sem a megyében élő nemzetiségek számarányait. E téves kép kialakulása döntően azokkal a hibákkal, torzításokkal és - esetenkénti - tulkapásokkal magyarázhatók, melyek nálunk is jellemezték a nemzetiségi kérdés kezelését. Csak az ebből fakadó félelemmel, illetve bizonytalansággal magyarázható, hogy 1949-ben a megyében visszamaradt több mint negyvenezer német lakosból mindössze néhány százan merték bevallani valódi nemzetiségüket. Bár az 1960-as népszámlálás e tekintetben előrelépést hozott, mégis az ekkori bevallások Is lényegesen elmaradtak az 1955-ös becsült adatoktól. Amit a németséggel kapcsolatban elmondottunk - kisebb eltéréssel - vonatkozott a megye délszláv lakosságára is. Az 1949-es népszámlálás idején közülük is csak pár százan vallották magukat délszlávnak. Az 1960-as adatok az ő esetükben is emelkedést mutattak 1949-hez viszonyítva, de a németekénél kisebb arányban. Ugyanakkor azonban az 1955-ös becsült adatok a délszlávok esetében - szemben a németekével - alatta maradtak az 1948-as becsült adatoknak. Ez az eredmény a nemzetiségi politika fent emiitett fogyatékosságain - mint fő tényezőn - kivül a természetes asszimilációval is magyarázható, ami viszont hibátlan nemzetiségi politika m

ellett is folyik.

19 Következő összesítésünkből kitűnik, hogy a német lakosság a megyében mind abszolút számát tekintve, mind százalékosan állandóan növekedett, és a háború éveiben mintegy százezres kompakt tömeget alkotott. Ezt a tendenciát a felszabadulás után, egyéb tényezők mellett (mint például a háborús veszteségek, a háború alatti Önkéntes kitelepülések, a háború végi külföldre menekülések, a kitelepítés előtti átköltözések magyarlakta megyékbe, stb.), ellenkező előjelűvé változtatták a Németországba történt nagyarányú német kitelepítések. Az 1948-as esztendő végén, mire a kitelepítések lezárultak, Baranyában több mint ötven ezerrel kevesebb német élt mint a háború előtt, ami azt jelenti,- figyelembevéve az 1941. évi 99. 611-es létszámot hogy a német lakosságnak valamivel több mint a fele (56,6 %-a) távozott a megyéből.