Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)
TANULMÁNYOK - GODÓ ÁGNES: Baranya megye a felszabadító harcok időszakában 1944-1945
körzetében. Küzdelmeiben bátor helytállásról tettek tanúbizonyságot a december elején jugoszláv partizánokhoz került baranyai fiatalok. Közülük hősi halált halt Benedek János (1928. Tésenyfa), Fábián Béla (1929. Pécs) és Csillag János (1924. Sellye). Megsebesültek Auth Iván, Búzás Rezső, Kecskeméti János, Löffer Béla, Csonka József, Méhes Imre, Kisander Ferenc, Szabó Erzsébet (Kónya Istvánné), Sztodulka László és mások. A Petőfi-dandáron kivül a XII. hadtest más hadosztályai, illetve dandárjai állományában is sok baranyai harcolt. A hősi halált haltak közül emlékezzünk meg a kevésbé ismertekről, igy Deák Sándorról (1910. Mecsek), Gulyán Pálról (1926. Pécs), Iraskics Józsefről (1926. Mohács), Majdics Gusztávról (1924. Pécs), Pásztor Mihályról (Temerény) és Sztucsics Istvánról (1926. Pécs)^ 2 A hadmüve'eti záróvonalon belüli állapot befolyásolta többek között az uj honvédség meg szervezésének körülményeit Baranyában. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944. december 28-i hadüzenetével, majd az 1945. január 20-án aláirt fegyverszüneti egyezménnyel lehetőség nyilt arra, hogy a magyar dolgozó nép is hozzájáruljon a második világháború befejező szakaszában a hitleri Németország végleges leveréséhez. A háborúban való fegyveres részvétel azonban már csak az ausztriai tisztogató tevékenységre szűkült. Amit Kiss András alezredes "A hadseregszervezés néhány problémája 1945ben" c. tanú lm ány fiba n irt a hadseregszervezés súlyos anyagi és személyi nehézségeiről^ 3 , az teljes mértékben érvényes volt Baranya megyére is. Amikor a toborzási felhivás (1945. február 1) megjelent Baranya területén^ 4 , az első alegység felállítása kizárólag a lakosság segítségével, gyűjtés eredményeképpen lehetséges. A szovjet parancsnokságok nagyobb anyagi támogatást nem tudtak adni. De komoly gondot okozott a személyi kérdés is. A toborzáson kevés volt a jelentkező. Pécs alispánja például azt jelenti a Honvédelmi Miniszternek, hogy összesen 196 férfi, és 34 nő jelentkezett a toborzási felhívásra 1945. február 28-ig. A kevés jelentkezés egyik oka szerinte, hogy "többen félve gondolnak a testvérharcra". ^5 Nos, a "testvérharc" kérdését a haladó gondolkodású baranyaiak mindig is helyesen értették. A viszonylag kevés jelentkezésnek többek között az volt az oka, hogy Igen sokan a szovjet hadsereg hátországi szolgálatához voltak már december óta beosztva és rájuk igényt tartott a Frontparancsnokság. A fiatalok nagy csoportja, mivel fegyverrel akart harcolni a fasiszták ellen, a szovjet parancsnokság - személy szerint Vitnutyev pécsi városparancsnok - és a pécsi pártszervezet segítségével 1944 december első napjaiban eljutott a jugoszláv hadsereghez és többségükben 1945 március végén, kisebb számban pedig a háború befejezése után tértek haza. A nehézségek ellenére 1945. március elejére már felállításra került a pécsi honvédszázad, amely Bulgária függetlenségének ünnepén, március 3-án a szovjet és a bolgár diszegységek után felvonulva Pécs főterén, hitet tett a magyar nép uj élete mellett. Mint az Uj Dunántúl 1945. március 6-i számában olvasható "...ez a program (Vagyis a diszszemle - G. Á. ) nekünk magyaroknak, akik részt vehettünk benne, örökre felejthetetlen élményünk lesz, mert mindannyian megéreztük, hogy valami nagyon mélyen történt bennünk. " Mikor ezek a sorok megjelentek, a fasiszták átkeltek a Dráván és nagy erőkkel és elszántsággal Pécs felé törtek. A bolgár katonák helytállása azonban meghiúsította szándékaikat. A kialakult helyzetben a szovjet parancsnokság elrendelte a 4. honvéd kerületi parancsnokság azonnali áttelepítését Bács-Kiskun megyébe, Bácsalmásra. Igy március 7-én megakadt az uj honvédség további szervezése Baranyában. Az uj területen még ennyire sem voltak meg a toborzás anyagi és személyi feltételei és mint a kerületi parancsnok, Marossy László jelentette, még a 160 főnyi vasútbiztosító század felállítását sem tudja anyagi segítség nélkül megoldani. 66 A 4. honvéd kerületi parancsnokság visszatelepítésére még május 20-án sem volt mód, míg a Szövetséges Ellenőrző Bizottság a hadműveleti záróvonalat Pécstől nyugatabbra nem helyezi át. 67 Bár kivül esik a tárgyalt Időszak eseményein, de szükséges megemlíteni az 54. határvadász-zászlóalj történetét. Ez az alegység, melynek parancsnoka Szabó Árpád alezredes volt, 1944. november 27-én parancsot kapott, hogy vonuljon vissza Pécsről Szigetvárra, majd Babócsán át Berzencére, ahol az egész telet töltötték. " 8 Amikor megindult az 57. szovjet és az 1. Bolgár Hadsereg támadása is nyugat felé, azt az utasítást kapták, hogy vonuljanak át Zalába. A parancsnok és zászlóalja azonban másként döntött: teljes létszámmal és felszereléssel 1945.
