Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

FORRÁSISMERTETÉSEK - FÁNCSI JÓZSEF: Az útlevélügyi iratok történeti forrásértéke

A megye területén élő bányamunkásság körében az 1921-1924 években számottevő munkanélküliség nem volt, sőt a Komlói KŐszénbányahivatal 1921 május 11-én Storcz Ádám bányamunkás Németországba kivándorlásához, tekintettel a nagy munkáshiányra nem járult hozzá. Ugyancsak nem engedélyezik 1922-1923-ban több bányamunkás kivándorlását, mert itthon is szükség van rájuk. Jenczer Ádám szászvári vájár útlevelet kért Franciaországba. A Szászvári Bányafelügyelőség tekintettel a fennálló nagy munkás, különösen a szakképzett bányamunkás hiányra, az útlevél kiadást nem véleményezi. Nem javasolta a kérelem teljesitését a hegyháti járás foszolgabirája sem. Az alispán utasitotta a főszolgabirót, közölje Jenczerrel, hogy kérelme nem teljesithető," mert a szénbányászathoz füződc. rendkivüli fontos nemzeti és közgazdasági érdekek kívánatossá teszik, hogy a kiutazási kérelmeknek csak kivételes és nagyon indokolt esetben való teljesítése révén a szénbányamunkásainknak a békebeli kereteket immáron túlhaladó vándormozgalma szük térre szorittassék, " és a becsatolt iratokból kitünőleg nem látja biztositottnak külföldön a megélhetését. Papp János szászvári bányász útlevél kérelmével kapcsolatban az alispán jelentést kért a hegyháti járás főszolgabirájától, hogy mi az oka a bányászok kivándorlásának. A főszolgabiró jelenti, hogy az ok nem kivándorlásra csábitás, hanem a Franciaországban dolgozó magyar bányászok haza irt levelei, melyekben az ottani kereseti viszonyokat közlik. A kérelmet az alispán elutasittatta azzal az indokolással, hogy megélhetését kint nem látja biztositottnak. ^ 1924-ben már az általános gazdasági helyzet és a pénz romlása folytán a szén iránti kereslet csökkent, a bányáknál felhalmozódott a kitermelt szén. Ennek következtében 1925-ben a megye valamennyi kőszénbányájában nagyarányú munkás elbocsátásokra került sor. A bányák közül a Hidasi Szénbánya Rt. beszüntette üzemét és valamennyi munkását elbocsátotta. A többi bánya munkásai egy részét szintén elbocsátotta, a megmaradók pedig csak csökkentett műszakban dolgozhattak. Az amúgy is alacsony bérek mellett heti 3-4 napot dolgozó bányászok keresetükből megélni nem tudtak, s tömegesen vándoroltak ki, főként Belgiumba és Franciaországba. A bányavállalatok a gyengébb teljesítményű, vagy nem szakképzett munkásaik kivándorlása elé nem gördítettek akadályt. Az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt. egyik munkásának útlevél kérelmével kapcsolatban 1925 február 27-én közli, hogy a nagy munkanélküliségre és arra tekintettel, hogy kérelmező kivándorlása a széntermelést nem veszélyezteti, az útlevél kiadását javasolja. Ugyanakkor a jobb munkásaik eltávozását próbálták megakadályozni. A szászvári körjegyző 1925 július 3-án felterjeszti az alispánhoz a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Szászvári Bányafelügyelősége nyilatkozatát, hogy bányamunkásai részére útlevél kiadásához nem járul hozzá, mert a tömeges kivándorlás a hazai széntermelés érdekeit veszélyezteti. Jelenti a jegyző, hogy a bányamunkások kénytelenek kivándorolni, mert hetenként csak 3-4 nap kapnak munkát, s keresetükből megélni nem tudnak. Hangsúlyozza, hogy a kivándorlás megakadályozásának később veszedelmes következményei lehetnek. Ugyancsak a szászvári körjegyző jelenti 1925 szeptember 2-án, hogy a bányatársulat egy idő óta a jobb munkásai útlevél kérelmét nem véleményezi ugyan, de nekik legfeljebb heti 3 műszak munkaalkalmat ad, melyből megélni nem tudnak. A bányász családok a csökkentett termelés következtében már most nyáron is igen nehéz anyagi gondokkal küzdenek, melyek télen - nagyobb anyagi szükségletek következtében - csak fokozódni fognak. Az alispán az útleveleket kiadta. Nem volt munkaalkalom a többi szénbányánál sem. A Dunagőzhajózási Társaság Vasnsi Bányagondnoksága 1925 október 15-én kiállitott igazolványa szerint Beer Péter bányász az év folyamán" többizben kért munkát, de munkaalkalom hiányában mindig elutasitották. 1925 októberében az alispán felhivta a pécsi járás főszolgabiráját, hogy vizsgálja ki mi az oka a pécsvidéki bányászok körében fellépett erős kivándorlási mozgalomnak? Ha kivándorlásra csábító ügynökök működnének, ezek ellen járjon el. A főszolgabiró jelentette, hogy az ok nem kivándorlásra csábitás, hanem a munkaalkalom hiánya. 36 A szászvári körjegyző 1926 június 22-én kiállitott községi bizonyítványa szerint a helybeli bányatársulat üzemét fokozatosan redukálják, és a munkanélküliség veszélyesen emelkedik. 37 Nem javult a helyzet a következő években sem, mig aztán 1929 évben az egész kapitalista világot megrázkódtató nagy gazdasági válság hatására megindult megyénkben a minden idők legnagyobb bánvász kivándorlása. A kivándorlók a belgiumi, hollandiai és francia bányákban ta-