Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

FORRÁSISMERTETÉSEK - BABICS ANDRÁS: A mecseki bányászat pécsi és baranyai levéltárokban található forrásai

* 3. A PÉCSI SZÉKESKÁPTALAN LEVÉLTÁRA A pécsi püspök és a kanonokságok némelyike, mint földesúr, jelentós szénterületek birtokában volt. Minthogy az egyházi személyek egyházi tulajdonnal kapcsolatban a kánonjog elidegenithetetlenségi rendelkezését tartották szem előtt, a szénjogositványok egészen az 1946. június 26-i államosítási törvény életbeléptéig egyházi tulajdonban maradtak. A pécskörnyéki szénterületek közül Szabolcs, Somogy (ma Mecsekszabolcs, ill. Vasas H. ) és Hosszuhetény, az északmecseki szénvonulaton Magyaregregy, Kárász, Vékény, Császta, Máza, Szászvár, Váralja, Nagymányok községekben voltak egyházi szénjogositványok. A szabolcsi és a somogyi szénvagyon tulajdonjoga a székesegyházé, hosszuhetényi a pécsi püspöké volt. Az északmecseki szénvonulaton Magyaregregyen, Kárászon, Vékényen, Mázán, Szászváron, Császtán, Váralján püspöki, Nagymányokon éneklő kanonoksági szénjogositványokat találunk, kivéve természetesen azokat a területeket, amelyek az úrbéri rendezés folytán a felszabadult jobbágyközségek, jogi személyek tulajdonába mentek át. A magyar Udvari Kamara és a Helytartótanács szorgalmazására a székesegyházi uradalom már 1803-ban kénytelen volt a szabolcsi kőszénbányászat gondolatával foglalkozni, bár szándéka ellenére, miután a mezőgazdálkodás érdekeit féltette a bányászati tevékenységtől. 1805-től kezdve a feudalizmus hátralévő szakaszában a szabolcsi és a somogyi területen különböző bányabérlők szerepeltek, de maga a székesegyházi uradalom is folytatott bányaművelést, amikor különböző okokból házi kezelésbe kellett vennie a szénbányákat. A kapitalizmus korában még megosztott volt a szabolcsi és a somogyi kőszénbányászat. Részben a szabad parasztközségek részben az uradalmi területen Riegel Antal, Miesbach Alajos, majd jogutóda Dräsche Henrik, a pécsi György Társulat, a Pécsi Brikettgyár Társaság, a Magyar Lloyd Gőzhajózási Társaság, az Egyesült Magyar Gőzhajózási Társaság, Koch Ferenc, Löwi Sándor stb. bányászkodtak itt. A Dunagőzhajózási Társaság, amely a századforduló körüli évekig valamennyi most emiitett bányabérlőt kiüldözte a területről, az 1860-as évek elején kezdett terjeszkedni Szabolcs területén. Ezen a területen is megmaradt egészen a bányák államositásáig. Minthogy az egyházi szénterületek többnyire bérlők kezében voltak, a bányamüvelés részleteire nézve a mindenkori bérlők levéltáraiban, irattáraiban kell keresni a dokumentumokat. A szénjogok tulajdonosainak levéltáraiba főképpen terrágiumelszámolások, különböző szerződések, bányatelekadományok, szakvélemények kerültek. A pécsi püspökség anyagi javainak kezelése a püspöki uradalmak jószágkormányozásának feladata volt, mely a régi Papnövelde utcai, (ma Kulich Gy. u. ) 13-15. számú káptalani épületben működött. Az uradalmi levéltár is ebben az épületben kapott helyet, de a háborús események következtében megsemmisült. Igy az északmecseki püspöki tulajdonú szénterületekre és a pécsvidéki hosszuhetényi szénterületre nézve az egyházi levéltárakban iratanyagot aligha remélhetünk. A székesegyházi uradalom tulajdonában lévő szabolcsi és somogyi szénmezőkön kialakult bányászatra vonatkozóan azonban szűkebb tárgykörben mozgó - iratanyagot találunk a székesegyházi uradalom levéltárában. Ezt a levéltári anyagot a székesegyházi plébániában elhelyezett káptalani levéltárban őrizték, s a káptalani levéltár a legújabb időben - láthatóan - károsodást nem szenvedett. A rend szerint a székesegyházi éneklő kanonokság nagymányoki szénterületére vonatkozó iratanyagnak is a káptalani levéltárban kellene lenni. Ezt azonban ott nem találjuk. Feltételezhető, hogy a püspöki uradalmak jószágkormányzósága egykori épületében annakidején őrzött püspöki uradalmi levéltárral együtt megsemmisült. A székesegyházi uradalmi levéltárról két késői eredetű segédlet, egy füzet és egy könyv tájékoztat. A füzet Catalogus Generalis Archivi Privati Capituli Cath. Eecles. - Seminarii elmen (kb. a 20. század elején) készült, s mindössze 6 oldalon a legsommázottabban ad számot a levéltári anyagról. A füzet ma már nem igazítja el a kutatót. - Nagyobb gonddal készült az un. Index, de a kutatásnál ennek sem vesszük sok hasznát, mert az iratok többsége már nincs az általa jelzett helyen. A maga használatára uj mutatót készitett az iratanyagról a káptalani