Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - GODÓ ÁGNES: Baranya megye a felszabadító harcok időszakában 1944-1945

da lövészhadtest és a 64. lövészhadtest erőivel) Kaposvár-Nagykanizsa irányba összpontosult. A 6. hárda lövészhadtestnek és a 32. gárda gépesített dandárnak ugyanakkor biztosítania kellett a Székesfehérvár irányába előnyomuló szovjet erőket. A hadseregnek a kapott feladat szerint december 5-re el kellett érnie Magyaratád-Lábod-Babócsa vonalat és megakadályoznia, hogy az ellenség a Balaton és Nagykanizsa között tartós védelembe menjen át. 33 Baranya felszabadításának befejezése. A Pécstől és a Dráva mentén előnyomuló csapatok azonban az ellenség SZÍVÓS ellenállásába ütköztek Szigetvár (a 6. gárda lövészhadtest és a 64. lövészhadtest erői) és Siklós (a 75. lövészhadtest és a jugoszláv hadosztályok) körzetében. Szigetvár térségében december 2-5 között folyó harcokkal az ellenség megkísérelte "megállítani" a szovjet csapatokat. Szigetvár igen fontos volt számára, mert rajta haladt keresztül a Pécs-Barcs közötti ut, azaz a Jugoszláviával való összeköttetés. Érthető tehát, hogy már a város megközelítésének terepszakaszán is Cserkutnál és Bodánál (deci.), majd Szentlőrincnél, később a helységben elkeseredett utcai harcokkal (dec. 2. ) akadályozni szerették volna a szovjet előnyomulást. December 3-án Kacsóta községben különös elszántsággal védekeztek, majd Szigetvár előterében és végül a városban. Ellenállásuk azonban végül is megtört a szovjet csapatok elszántságán és december 5-én felszabadult ez a fontos délbaranyai ut- és vasúti csomópont, mégpedig ugy, hogy a 6. gárda lövészhadtest erői északról, a 64. hadtest csapatai pedig délről gyűrűbe fogták az ellenséget és nyugat felé menekülésre kényszeritették. A Siklós környéki harcokat a német utóvédek bontakoztatták ki a szovjet-jugoszláv csoportosítással szemben. A Pécstől délre szorult német erők a szovjet előnyomulás késleltetésével igyekeztek visszavonulni Barcs, illetve Nagykanizsa irányba. Ez bizonyos mértékben sikerült is. A Dráva mentén haladva a szovjet-jugoszláv erők november 30-tól december 3. éjszakáig harcolva érték el a siklósi járás nyugati határát és jutottak ki Vejtihez. Közben a 64. hadtest balszárny csapataival együttműködve megkezdték a sellyei járás helységeinek felszabadítását is. December 6-án estére befejeződött Baranya megye felszabadítása. Tolbuhin marsall hadseregcsoportjának tevékenységét a Debrecenben megjelenő Néplap 1944. december 6-i számában igy értékelte: "...a magyarországi hadműveletek során elért legnagyobb győzelmet aratta. A német ellenállás teljes megtörése után... olyan nagyméretű áttörést hajtott végre, hogy ez már a német hadsereg teljes szétválasztását eredményezte. Jobbszárnyával a Duna mentén Budapest felé nyomul előre, hogy teljessé tegye a főváros bekerítését, a centrum a Balatonhoz közeledik és a balszárny a jugoszláviai német csapatok legfontosabb utánpótlási vonalainak átvágásához nagyon közel áll. Ha Friessner tábornok teljesen szétvert csapatait nagytömegű tartalékokkal a legsürgősebben nem tudja feltölteni a német hadvezetőség, a szovjet csapatok a balatoni védelmi rendszer felgöngyölítése után teljesen bekerítik Budapestet és Dunántúl elfoglalása után Ausztria felé törnek előre... " 1944. december 9-re Déldunántul területén a szovjet-német arcvonal a következőképpen alakult: a visszavonuló ellenséges kötelékek üldözése közben a 4. gárdahadsereg elérte a "Margit"-vo na lat**

4 és Ercsi körzetében felvette az érintkezést a Dunán átkelt 46. hadsereg csapataival. Az 57. hadsereg Siófok - a Balaton déli partja - Balatonkeresztur (kizárva) - Marcali (kizárva) - Mesztegnyő-Nagybajom keleti szegélye- Hencse-Heresznye-Barcs, innen a Dráva déli partján létesitett hidfő Pitomaca-Virovitica és Suho-Polje körzetében, majd Barcstól a Dráva északi partja mentén a Dráva-Duna torkolatáig volt védelemben. A 3. Ukrán Front támadása 13. nap alatt jelentős eredményekkel járt. A Duna menti német védelem teljesen felbomlott: a 2. német páncélos hadsereg és a jugoszláviai "F" hadseregcsoport között 150 km-es hézag keletkezett. A Dunántúl nagy része felszabadult a fasiszta megszállás alól és a budapesti irányban védő ellenséges csapatok a "Margit" vonalba szorultak vissza. 3

5 Az 57. hadsereg a december 1-én eléje tűzött feladatot nem tudta időben végrehajtani és azt sem akadályozhatta meg, hogy az ellenség tartós védelembe menjen át, hiszen ezek a védőállások Somogy területén már előzően kiépültek. 3

6 Ezért Tolbuhin marsall a december 6-i