Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)
TANULMÁNYOK - SZITA LÁSZLÓ: A Pécsi Dohánygyár kapitalizmus kori fejlődésének néhány vonása 1912-1944
Az átlagkereset (nem is számítva az általános kezelési osztály 15-19 K heti béreit), nem tette ki a heti bérminimum 50 %-át sem. 1919-ben a Tanácsköztársaság rendezte a dohánygyári munkások bérét és a segélyezési rendszerben is egységes, méltányos helyzetet teremtett. A pécsi munkásság a szerb megszállás következtében nem élvezhette azt. 1923-tól semmivel sem javult sem általában, sem a pécsi üzemben a munkásság bérviszonya. Az 1920-as évek eleji gazdasági válság a magyarországi dohányfeldolgozó iparban az évtized közepén jelentkezett legerősebben. 1924. végén a Dohányipari Munkások Lapja kimutatásai szerint közel 50 %-os elbocsátás történt a magyarországi dohányiparban. 1924 decemberében 600 munkásnak mondtak fel. 44 A pécsi gyár nem vett fel senkit 37 nyugdíjazott munkása helyett. Az árak 280 %-os emelkedésével a fizetések mindössze 54 %-kal emelkedtek. A dohányjövedék a kirobbanó elégedetlenséget 30 %-os élelmiszerpótlékkal igyekezett megakadályozni. A hivatalos dohányipari statisztika adatai alapján 1924-ben egy ötgyermekes család létszükségletének minimumához 809 295 Kf-re lett volna szüksége. Ugyanakkor egy hetibéres dohányipari munkásnő 180,000 K-át keresett. A Dohánygyári Munkások Lapja 1924. október 10-i számában közölte a pécsi munkások panaszát:"... A Dohányjövedéki központ heti 7 millió darabra redukálta a cigaretta számát, amit a gyárnak elő kell állitani. A válogatóban a munkások heti 3-4 munkanapot dolgozhatnak, keresetük 170-200 000 K. Az általános kezelési osztályon 220300 000 K. a heti kereset. Ez az összeg egy ember eltartására is kevés, pedig a legtöbb dolgozó családfenntartó..." Válaszul az igazgatósághoz küldött leiratban a központ ujabb elbocsátással fenyegetett. Az uj pengő valutára történő áttérés átmeneti javulást jelentett. A gazdasági válság azonban ismét visszavetette az életnívót. A termelést mindenütt csökkentették a gyártási utasitások. Az ország valamennyi üzemében 1931. március 31-ével hétórás munkanapokra tértek át. 1932. augusztus 1-től ötnapos munkahetet vezettek be. Az 1928/29-ben jellemző átlag 22-25 pengős kereset 1931/32-ben 17,50-20 Pf-ra esett vissza. 1931 októberében a pécsi igazgatóságot utasította a jövedéki központ, hogy a hetibéres munkásoknál általános 10 %-os bérredukciót hajtson végre. Az igazgatóság halogató javaslatát figyelmen kivül hagyva, november 1-el elrendelte és végrehajthatta a bér csökkentest. 4£ > Átmeneti javulást 1935-től figyelhetünk meg. 1935 novemberében 5 %-os általános béremelést engedélyezett a jövedéki központ a pápai, pécsi, szegedi és a fővárosi dohánygyárakban. Ezt 1938 márciusában ujabb 5 %-kal toldotta meg. Az emiitett gyárak mellett a pécsi munkásnők keresete is átlag heti 21-23, 50 Pf-re emelkedett. Az ország többi gyáraiban lévő munkások rovására emelt bérek általános tiltakozást váltottak ki a béremelésből kimaradt gyárak munkásai részéről. 4< > Az egri, szentgotthárdi, sátoraljaújhelyi szakmánybéres munkások heti keresete 15-16 pengő s a debrecenieké alig magasabb valamivel. A béremelésért folytatott mozgalmat a jövedéki igazgatóság a keresztényszocialista szövetség segítségével, a kérvényezés szintjén tartotta. Egységes mederbe nem terelődött a mozgalom s a szolidaritást e szövetség időben elaltatta az erők céltudatos megosztásával. A jövedék 1938 áprilisától a növekvő elégedetlenség hatására a 35 órás munkahétről 40 órás munkahétre történő áttérést valamennyi gyárban engedélyezte. Mind országos viszonylatban, mind a pécsi gyárban, 1939-től figyelhető meg a bérek lassú felemelkedése. Ez a közelgő háborús konjunktúra hatására fellendülő termeléssel volt kapcsolatban. 1939 októberében került sor az általános kezelési osztályba tartozó férfi munkások bérének felemelésére. (Három bércsoportba sorolt munkások heti 48 órai munka után 21,60 Pf. - 24 Pf. kaptak). 1941 végén az általános kezelési osztály női dolgozóinak bérét is 10 %-kal emelték. (Két bércsoportba osztva 21,60 Pf. - 22,80 Pf. kaptak.) 1940. október 6-tól valamennyi dohánygyári dolgozó 7 %-os bérpótlékot kapott, amelyet 1941. május 1-tŐl további 8 %kai növeltek. A hadimegrendelések pontos teljesítése érdekében rendszeressé vált 1-3 %-os bérpótlék. A pécsi gyárban 1942 áprilisában és 1943 novemberében készült részletes bérkimutatásban szereplő összegek az országos átlagnál 4-5 %-kal magasabbak. Ennek okát a nagyobb termelékenységben kereshetjük. Az ország igen sok gyára továbbra is a régi gépparkkal termelt. 4 7
