Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - KOPASZ GÁBOR: A gazdasági válság és az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara 1929-1933

holdig terjedő birtokoknál és 460 pengő a 100 holdon felülieknél. Az eladósodás mértéke tehát nagyobb volt a 100 holdon aluliaknál, mint a 100 holdon felülieknél. A 100 holdon aluli birtokoknál az egy holdra eső bankadósság elérte, majd meghaladta a válság előtti forgalmi értéket. Az egy holdra eső adósság után mintegy 70 pengő évi kamatot kellett fizetni, és átlagosan az összes mezőgazdasági termények egy kat. holdra eső évi értéke alig volt több, mint 70 " 9 pengő. " Sérelmes volt a dél-dunántuli bérlők helyzete is a gazdasági válság alatt és ennek hangot is adtak a kamara gyűlésein. A lakócsai közalapítványi birtok bérlői Somogy megyében arról tettek panaszt a kamarához, hogy az árenda tul magas, a földek terméketlenek és annyi jövedelmet sem adnak a bérlőknek, hogy abból adójukat kifizethessék. A bérösszeg leszállítása céljából a kerületi mezőgazdasági kamara közbenjárását kérték. A kamarához beadott különböző panaszok, kívánságok jelezték, hogy egyre nagyobb nyugtalanság vett erőt a bérlőkön is. Ez a nyugtalanság főként abból származott, hogy nem láttak gyors cselekvési készséget égető gazdasági bajaik megszüntetésére az illetékes kormánytényezők részéről. Hogy a bérlők követeléseinek nagyobb súlyt adjanak, a Magyar Országos Bérlőszövetség alsó-dunántuli körzete és az országos szövetség együttesen 1931. szeptember 27-re Kaposvárra bérlő-nagygyűlést hívott össze, ahol a bérlők panaszaival kapcsolatos kérdéseket tárgyalták. Bár az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara jobbára a nagy-, közép- és kisbirtokos osztály gazdasági helyzetével foglalkozott a világgazdasági válság alatti években, a munkásmozgalmak esetleges kirobbanásának elkerülése végett több-kevesebb gondot kellett fordítani a mezőgazdasági munkások és cselédek gazdasági helyzetére is. Már az 1929. év közepén tartott kamarai gyűléseken megállapították, hogy melyek a mezőgazdasági munkások nehéz anyagi helyzetének legfőbb okai. A legfőbb bajt abban látták, hogy a munkások és konvenciós cselédek bérük legnagyobb részét terményekben kapják, amelynek csak egy része szükséges családjuk élelmezésére, a természetbeni fizetésük többi részén a maguk és hozzátartozóik ruházatát szerzik be. A nagy eltolódás a ruházati cikkek és a gabonafélék ára között azonban azt eredményezte, hogy a mezőgazdasági munkások lerongyolódtak. Örülhetett a munkás, ha a mindennapi kenyeret tudta biztosítani a maga és családja számára. Az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara területén lévő mind a négy vármegyében a mezőgazdasági munkások helyzete igen siralmas volt. A munkabérek a nagy drágasághoz viszonyítva rendkívül alacsonyak voltak. Somogy megyében egy mezőgazdasági munkásnak legfeljebb csak évi 320-500 pengő közötti keresetet lehetett elérni és ugyanennyi volt általában a konvenciós cselédek évi bére is. Zala megyében pedig a mezőgazdasági munkás és gazdasági cseléd évi bére 320-400 pengő között mozgott. Tetézte a gazdasági cselédek és munkások nyomorúságos állapotát, hogy nagymérvű volt a munkanélküliség az alsó-dunántuli kamara területén is. A négy vármegye 80 községéből gyűjtöttek adatokat a munkanélküliség felméréséhez. Különösen 15 községben volt súlyos a helyzet, hiszen ezekben 1752 munkanélküli mezőgazdasági munkást találtak. Általában legnagyobb volt a munkanélküliség Zala megyében, ahol 11 községben 1162 munkanélküli munkást vettek számba. A munkanélküliség elleni küzdelem céljából szükségesnek látták, hogy a kamara egész területén adatokat gyűjtsenek a munkáskeresletről és munkáskinálatról, és ezzel egyidőben megszervezzék Dél-Dunántul területére a kamarai munkásközvetitést. A kamara 1929. évi őszi közgyűlésén elhatározták, hogy szorgalmazni kell a munkások téli foglalkoztatását. Ezzel kapcsolatban felkérték a földmüve lésügyi minisztert, forditson fokozottabb figyelmet az állami utak épitésénél a mezőgazdasági munkások foglalkoztatására. A kerületi kamara maga is kövessen el mindent, hogy a mezőgazdasági munkások helyzete elviselhető legyen. Közmunkákkal és háziiparral kell gondoskodni a mezőgazdasági munkások téli foglalkoztatásáról. Javitani kell helyzetükön a kisállattenyésztés propagálásával, baromfi-, házinyúl-, selyemhernyó- és méhtenyésztés elterjesztésével. Az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara 8. 000 pengőt állitott be a mezőgazdasági munkások helyzetének tanulmányozására. Az Országos Mezőgazdasági Kamara pedig költségvetésében 20. 000 pengőt forditott erre a célra. A mezőgazdasági munkások nyomorenyhitő akciója során a kamara bekapcsolódott az olcsó ruha- és lábbeli ellátási segélyezésbe. A magyar posztógyáraktól teljes öltöny ruhához szüksé-