Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - DÁVID Zoltán: Pécs város népessége és mezőgazdasága II. József korában

den egyes helyrajzi számon fekvő földterület pontos termését meghatározták, legyen az szántó, rét, legelő, kert, szőlő, erdő vagy más mezőgazdaságilag valamiképpen hasznositható terület. (A terméketlen területek felmérése nem volt következetes. Bár az esetek többségében ezeket is megmérték, adataik nem kerültek be a községi földkönyvek összesitéseibe. ) A terméseredmények megállapítását a munkálatokat irányító oeconomus vezetésével a helység birájából és esküdt embereiből álló bizottság végezte el a földesúr gazdatisztje, valamint a szomszédos helységek kijelölt emberei részvételével. A tulajdonos jelenlétében a határt parcelláról-parcellára bejárták, ki-ki maga vallott földje hozamáról, termőképességéről. A szántóföldeknél a gabonatermés nagyságának meghatározása mellett pontosan rögzítették a vetésforgót is és a hozamokat ennek figyelembevételével állapították meg. Miután a XVIII. század végén országszerte a hármas forgó volt a legelterjedtebb, a termés három évi mennyiségét jegyezték be a földterület birtokosának neve, illetve a parcella száma után. A tényleges termés alapján olykor meglehetősen bonyolult számitások utján jutottak el a földek évi hozamának megállapításához. Ha például egy szántóterületen az első esztendőben búzát, a másodikban árpát arattak, a harmadikban pedig ugarnak hagyták, a termés mennyiségének kiszámításánál az ugarolás évében kieső terméssel csökkentett mennyiségeket határoztak meg, vagyis az egész buza- és árpatermés egyharmadát tették egy esztendő hozamának. Kétnyomásos gazdálkodás esetében, amikor egy év vetést egy év pihentetés követett, a termésnek csak felét tekintették egy esztendei tényleges produktumnak. Ennek az elvnek következetes alkalmazása azokban a nagyhatáru alföldi helységekben eredményezett különösen bonyolult számításokat, ahol a határ használatában hét vagy ennél is több esztendős forgó dívott, s különféle gabonavetések mellett 2-3 éven át ugaroltak. Más jellegű forrásaink adatainak felhasználását éppen ez nehezíti meg. Az eltérő határhasználat változatos formái között egy év bejegyzett termése alapján sohasem tudjuk pontosan megállapítani, hogy a következő években miként alakult a termelés összetétele. Ebből a szempontból különösen az okoz problémát, hogy a dűlők területe sem volt azonos, és az őszi és tavaszi vetés, illetve az ugar nagysága évről-évre változott. A felmérés készítői a bevallásokat ujabb ellenőrzés alá is vették. Ez a korabeli kifejezéssel "kontrol 1er iának" nevezett munkálat az iratanyagban szintén nyomot hagyott. Minden helységben külön följegyzés készült eredményeiről s ezeket az u. n. Controlleria Protocollumok őrizték meg. 51 amelyekben a helyrajzi számok sorrendjében a tulajdonos által vallott és az ellenőrzés során megállapított terméseredmények nagyságát tüntették fel a szántóknál pozsonyi mérőben, a szénánál és sarjunál mázsában, a bornál akóban, a fánál pedig ölben. Szerencsére ez a becses adatokat tartalmazó füzet Pécsről is fennmaradt és miután a terméseredményekről készitett egyéb összesítéseink nincsenek meg, a mezőgazdasági termelés nagyságának egyedüli forrásául szolgáltak. A felmérés adatainak más egykorú feldolgozásai is nagy segítségére vannak a mezőgazdasági viszonyok megismerésén fáradozó kutatóknak. ^2 ilyenek voltak mindenekelőtt az egyéni összesítések, amelyekben a földkönyv sokezer