Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - KOPASZ Gábor: A répacukorgyártás kezdete a Dél-Dunántúlon 1837-1867

nya és a cukorrépa elégtelensége. A rendelkezésre álló viz is vasizü volt, s ettől az előállított cukor barnás csikót kapott. Ezért a cukorfinomitást nemsokára abba is hagyta a gyár. Egy ideig gyártottak ugyan még farincukrot (konyha- vagy főzőcukor) és ezt Olaszországba szállították. Végül ezt is abbahagyták és csak nyerscukrot állítottak elő, amelyet Grácba adtak el finomításra. Végül is azért kellett leállni a cukorgyárnak, mert a rossz időjárások miatt éveken keresztül igen gyenge volt a répatermés mind a csáktornyai uradalomban, mind pedig a környék parasztlakosságánál. Amikor 18 70-ben a cukorgyár végleg megszűnt, gépi berendezését és teljes Kiszerelését eladták, az épületeket pedig visszaadták a Csáktornyái uradalom használatába. V. Mikor a répacukorgyártás megindult, a gyári berendezés

, a gyártáshoz szük séges fe

lszerelés, a gyártás technológiája nagyrészben már adva volt a nádcukorgyárakban, finom itókban. Mindenekelőtt meg kellett termelni, vagy termeltetni a gyártáshoz szükséges cukorrépán-ennyiséget. A répacukorgyárak tehát, mint mezőgazdasági üzemek szoros kapcsolatot tartottak a cukorrépatermelő gazdaságokkal, ezekkel megállapodásokat kötöttek, vagy pedig legalább részben saját, vagy bérelt földön termelték meg a répát. A szántóföldről való beszállítás után a répát a gyár területén raktározták, tehát elegendő raktári férőhelyről is gondoskodni kellett. Raktári épületnek, sőt a tulajdonképpeni gyárépületnek is - különösen, ha a gyár uradalmi központban épült - megfeleltek a már meglévő uradalmi házak is. Esetleg kisebb átalakítást kellett csak végezni a már meglévő épületeken. A gyári berendezés a korábbi alapítású répacukorgyárakban kezdetlegesebb, egyszerűbb volt, a későbbi keletkezésű gyárakban pedig fejlettebb. A berendezés technikai fejlődése azt a célt szolgálta, hogy ugyanazon répamennyiségből, ugyanannyi munkával több cukrot lehessen előállítani. A pécsi cukorgyár eszközeinek felsorolásából képet alkothatunk magunknak a többi cukorgyár berendezéséről is. A legegyszerűbb technikai eljárásnál is a répát először meg kellett mosni, tisztítani, tehát répamosó berendezésre volt szükség. Eleinte a répa mosása is a legegyszerűbb módon történt. Hatalmas vályúkban és tartályokban végezték, s a vízhordás igaerővei történt. Később hengeralaku, vagy dobalaku mosógépeket alkalmaztak, amelyeket miután vízzel és répával megtöltöttek, bennük tengely segítségével mozgatták a répát. Később a répamosókhoz a vizet már csöveken keresztül vezették. Mosás után került a répa a daráló- vagy reszelőgépbe. Nagyobb mennyiségű répa feldolgozásánál dobreszelőket használtak. Rendszerint a dobreszelő magasabban volt elhelyezve, ezért a mosóból a répát páternoszter szállította a dobreszélőhöz. A páternoszter egymás fölött álló, szijkerékre feszitett vödrökből állott. A reszeiőgépeket kezdetben járgányok segítségévei hajtották, me-