Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - KOPASZ Gábor: A répacukorgyártás kezdete a Dél-Dunántúlon 1837-1867

tett a megye 1843-ban, 1844-ben és 1847-ben is, amint ez a Tolna megyei egykorú iratok tanulmányozásából kitűnik. A megye legtöbb járásában nincs eukorrépatermesztés ezekben az években, sőt cukorfogyasztás sem. Nemcsak hogy a cukoripar bizonyos fejlettségi fokáról nem lehet beszélni, de ennek az iparnak még a csirái sincsenek meg a járások többségében. Mintha Festetics tolnai répacukorgyárának megszűnésével a cukorgyártás emléke is eltűnt volna a megyéből. Festetics répacukorgyárának megszűnése után csak három Tolna megyei járásban van halvány nyoma a cukorrépatermesztésnek, mégpedig a bonyhádi, dunaföldvári és simontornyai járásokban. Ezek a járások azt jelentik, hogy csak a nagyobb uradalmakban és kertekben termesztik a cukorrépát. Az évenként igy termesztett igen kismennyiségü répát azonban az uradalmak a tejelő marhák takarmányozására használják fel. A földművesek előtt ezekben a járásokban is teljesen ismeretlen a cukorrépatermesztés, inkább a dohánytermelést folytatják. A bonyhádi járásban a főszolgabírói jelentés szerint évi 300 mázsa a cukorfogyasztás. 3

4 Ez fejenként kb. 1.5 kg-nak felelt meg. A tolnai cukorgyár részére szükséges évenkénti cukorrépamennyiséget minden valószínűség szerint kizárólag maga az itteni Festetics-uradalom termelte meg. Hiszen a megyében egyébként teljesen ismeretlen voit a fehércékla termesztése. A gyár működése az uradalom répatermésótŐÍ függött. A répatermelés eredménytelensége végül is a tolnai cukorgyár megszűnését idézte elő. Zala megye közgyűlése a XIX. század közepéig az évenként kibocsátott helytartótanácsi körlevelekre mindig azt jelenti, hogy a m egyében cukorgyár nincs, igy a kivánt jegyzéket sem lehet felterjeszteni. Ugyanúgy nem kerülhet sor vizsgálat céljából a fajtánkénti 2-3 font cukor felküldésére sem. De nem tudott választ adni a megye a cukorrépatermesztésre és a lakosság cukorfogyasztására sem. Ilyen és ehhez hasonló közgyűlési határozatokat hozott Zala vármegye még az 1844, 1846 és 1847. években is. ° A szabadságharc évei szintén nem voltak kedvezőek cukorgyárak alapítására. A Bach-korszak alatt azonban két répacukorgyár is létesült Zala megyébenja tihanyi és a csáktornyai cukorgyár. Időrendben a tihanyi répacukorgyár volt az első, amely 1856-ban alakult és rövid három évi üzemelés után be Is szüntette működését. Nagy kár, hogy működésére Zala megye levéltárában semmi adat nincs sem a megyefőnöki, sem a tapolcai főszolgabírói iratokban. Csak azért emlékezünk meg róla, mert az ipartörténeti feldolgozások is megemlítik. Sokkal jelentősebb voit Zala megyében a Csáktornyái répacukorgyár

, amelyet Luft Antal és Társa cég alapitott 1859-ben. A gyáralapítók a Csáktornyái várban rendezték be üzemüket. A gyárépület használatáért bért fizettek a Festetics-uradalomnak. Az évi bér összege 4. 000 forint volt. °

6 A cukorrépa biztosítására a gyár az uradalommal kötött szerződést, s ebben a Festetics-uradalom kötelezte magát, hogy bevet és megművel 750 hold földet cukorrépával és egész répatermését a gyárnak adja el. Az uradalom már a korábbi években is folytatott répatermosztási kísérleteket elég jó eredmény-