Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - KOPASZ Gábor: A répacukorgyártás kezdete a Dél-Dunántúlon 1837-1867

nál pedig csak a beszerzési árat veheti tekintetbe, ahogyan azt az uradalomtól kapja. A bérlet lejárta után a gyárat a tulajdonosok kívánságára megfelelő ellenérték fejében köteles azoknak átengedni. 2

* Somogy megye közgyűlése is hozzájárult a magyaratádi répacukorgyár épitési tervéhez, de a gyár felépítésére nem került sor. A szigetvári cukorgyárat Czindery László 1837-ben alapította. Egy már meglévő emeletes épületben kezdték meg a répacukorgyártást Linberger módszere szerint. A Helytartótanácshoz küldött Somogy vármegyei jelentések a következő évek során is mindig megemlítették, hogy a gyár jó karban van. A gyárat üzemvezető irányította és mellé egy uradalmi tisztviselő volt beosztva. A szigetvári gyár'évenként átlag 25. 000 mázsa répát dolgozott fel. A cukorrépát túlnyomó részben maga az uradalom termesztette, de vásárolt szomszédos termelőktől is. A gyár működése mindig függött a terméseredményektől, mert képes volt 45. 000 mázsa répa feldolgozására is. A gyár felszerelése, gyártási eljárása eleinte egyszerű volt. A répa mosásánál használt vízszivattyúkat, valamint a répadaráló gépeket járgányos áttétel segítségével négy ökör hajtotta. A répapépbol a levet kipréselték, majd pedig főzőedényekben szabad tűzön hevítették. A lé tisztítása csontszénen való átszüréssel történt, amelyet a gyár maga állított elő égetéssel állati csontokból. A helytartótanácshoz küldött megyei jelentések szerint Czindery gyára megfelelő gépekkel volt ellátva. A gyárban végeztek cukorfinomitást is, de 1844ben a termelt cukornak csak egy részét finomították Szigetváron. A nyers cukor másik részét Pécsre szállították, ahol Czindery raktárt tartott fenn. A pécsi cukorfinomitás csakis Linberger gyárában történhetett, ami viszont arra utal, hogy Linberger később is kapcsolatot tartott fenn a szigetvári gyárral. 2

" A szigetvári gyárban 1852-tol kezdve a répapép sajtolása helyett haladóbb módszert alkalmaztak a répa cukortartalmának kivonására. Bevezették az áztatásos módszert vagy macerációt. A macerációval a répaszeleteknek vizben való áztatásával vonták ki a répa cukortartalmát, s a besüritést gőzzel hevített süritőkben végezték. A gyártás folyamán visszamaradt répatörkölyt az uradalom szarvasmarhahizlalásra forditotta. A soproni iparkamara 1852. évi jelentése szerint a szigetvári répacukorgyárban 60 munkás dolgozott. Nyilván ez a munkáslétszám a cukorgyártási idényre vonatkozott, s egyébként a gyár munkásait az uradalom szántóföldi cukorrépamüvelésében is foglalkoztatták. A helytartótanácshoz az 1844-45-ös gyártási évről a szigetvári gyár a következő cukorm int .lkat küldte fel a kivánt mennyiségben: finom meliszt, rendes meliszt, fehér kandiszt, sötétebb kandiszt és barna kandisz cukrot. A következő 1845/46. gazdasági évre vonatkozóan a szigetvári gyár elkészítette rovatos kimutatását a feldolgozott cukorrépa mennyiségéről, a gyártás folyamán termelt cukorról, cukorféleségekről. A kimutatásban szerepel a gyár •