Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - KOPASZ Gábor: A répacukorgyártás kezdete a Dél-Dunántúlon 1837-1867

ről kellett szerződtetni és gondoskodni kellett lakásukról, elhelyezésükről, ez még jobban megemelte a cukorgyár kiadásait. A répacukorgyárak fejlődésére kedvező hatással volt, hogy Magyarországon a répacukoripar 1831-1849~ig adómentes volt. Az 1849. év végén azonban olyan pénzügyi rendelet jelent meg, amely a répából készült cukor után is adót ál­lapított meg. Adót kellett tehát fizetni a cukorgyáraknak 1850-től kezdődőleg, mégpedig vagy a feldolgozásra szánt répa súlya szerint, vagy pedig olyan a dóáta lány összeget, amelyet a feldolgozásra szánt répa hivatalos felbecsülése, vagy pedig az évenként feldolgozott répamennyiség aránya szerint állapítottak meg. Amely gyárakban hidraulikus préseket használtak a répáié kisajtolásá­ra, a gyár termelékenységének megállapítására egy külön erre a célra ké­szült sajtolófokbeosztást alkalmaztak. Ennek az adórendszernek az voit a legnagyobb hátránya, hogy nem volt tekin­tettel a répa minőségére, cukortartalmára. A magyar cukorrépa igy ugyan­akkora adóval volt megterhelve, mint az északibb vidékek cukordusabb cseh­morva, vagy sziléziai répája. Pedig amikor nálunk 15 mázsa répára volt szükség egy mázsa cukor előállításához, Csehországban elegendő volt ehhez 10, 5 mázsa répa. Azt is jelenti ez, hogy a magyar cukorgyártó üzemek a termelt cukor mázsája után csaknem 2 forinttal több adót fizettek, mint a cseh gyárak. A nádcukor és a répacukor közötti verseny nálunk az 1850 utáni években dőlt el, mégpedig a répacukor javára. A répacukor győzelmét elősegítette a haza répacukoripar fejlettsége, de hozzájárult az is, hogy a nádcukor behoza­tala elé meglehetősen magas vámot állított a kormány. Kétségkívül répacukoriparunk fejlődését elősegítette lakosságunk cukorfogyasz­tásának emelkedése is. Bár Magyarországon a cukorfogyasztás még mindig igen alacsony volt a nyugati államokhoz viszonyítva. Nálunk a cukorfogyasztás hosszú ideig fényűzésnek számított. Szegény népünk 1848 előtt jóformán csak gyógyszernek használta. Erre utalnak a magyarországu cukorfogyasztás alábbi összesített adatai is. 8 Ilyen mennyiségi adatok mellett 0,50 és 0,75 kg között mozgott az egy főre eső évi fogyasztás. De még ilyen fogyasztás mellett is szükség volt gyarmat­cukor behozatalára, mert a hazai répacukortermelés nem tudta fedezni még az ilyen alacsony fogyasztást sem, hiszen a magyar cukorgyárak ezekben az években nem termeltek többet, mint 8.000 mázsa raffinait cukrot, tehát kb. egytized részét az ország szükségletének. A soproni iparkamara jelentése szerint a cukorfogyasztás a Dunántúlon még 1865-ben sem érte el egészen az 1. 25 kg-ot. ^ Akkor pedig az országos át­1836.évi cukorfogyasztás 1841. " 1846. " " 66. 000 mázsa 80.300 » 95.600 "

Next

/
Thumbnails
Contents