Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - KOPASZ Gábor: A répacukorgyártás kezdete a Dél-Dunántúlon 1837-1867

igen alkalmasak talajjavításra, a talajerő fenntartására. Az utolsó szörpmaradványt a szeszgyártásban használták fel. Ebből készült a répaszesz. Ugjmogy a legtöbb cukorgyár mellett szeszgyárat is létesítettek. Ha csak lassan és fokozatosan szélesedett is ki a répatermelés és a cukorgyártás, \alamint a mezőgazdaság és a cukorgyárak kapcsolata, végeredményben a répacukorgyárak mindig mezőgazdasági ipari üzemek voltak. Ezekru 1 üzemeknek jelentős része a nagybirtokokon létesült. Ha a cukorgyártó nem volt birtokos, akkor a gyáralapitásra társult a nagybirtokossal, vagy földet vásárolt, vagy bérleti viszonyba lépett a földtulajdonossal, esetleg mint gyárvezető lépett a földbirtokos szolgálatába. Végeredményben a répatermesztés életre hivta a répacukorgyárakat, a cukorgyárak pedig serkentőleg hatottak a répatermesztés további növelésére. A répatermesztési kedv a mezőgazdaságban egyenes arányban nőtt a répaárak emelkedésével. Akkor termelt szívesen a mezőgazdaság cukorrépát, ha ez kifizetődő volt. Maguk a gyárak is igyekeztek rentábilissá tenni a répatermesztést, mert mint mezőgazdasági ipari üzemeknek érdekük volt, hogy elegendő répához jussanak. A cukorgyárakban lassanként megfelelő szakmunkás réteg alakult ki. A gyári segédmunkások alkalmazása nagyban függött a gyártási idéiy tői. A segédmunkások alkalmaztatásának szük idényjellegén ugy tudtak a gyárak segíteni, hogy a gyártásban dolgozó segédmunkásokat tavasztól őszig a cukorrépamüvelésben foglalkoztatták kint a répaföldeken. III. A répacukorgyárak alapításainak megvoltak a maguk gazdasági és társadalmi feltételei. Gyáraiapitásokra ott kerülhetett sor, ahol adva voltak ezek a feltételek. A répatermesztésre alkalmas talaj- és éghajlati viszonyok, a hajtóés hőenergiát biztosító erdőségek, kőszénbányák közelsége, a munkaerőt garantáló sürübb lakosság elősegítették a gyáralapitásokat. Ez a magyarázata annak, hogy a répacukorgyárak bizonyos vidékekre telepedtek le és a répatermelés elsősorban a cukorgyárak körül terjedt el. Befolyásolták a gyártelepitéseket a közlekedési és kereskedelmi viszonyok is. A Dunántúlon általában több cukorgyár létesült, mint a többi országrészekben. A XLX. század második felétől már az egész országra kiterjedően cukorgyári és cukorrépatermesztési kerületek alakultak ki. Nem kedvezett a cukorgyáralapitásoknak a külterjes gazdálkodás sem. Ahol cukorrépatermesztésbe kezdtek a gazdaságok, ott a gazdálkodást belterjesebbé kellett tenni. Amely vidéken belterjesebb volt a gazdálkodás, ez már magában véve is kedvezőbb feltételt jelentett répacukorüzem létesítésére. Általában nem lehetett figyelmen kivül hagyni a helyi körülményeket. Gyára lap itásoknál fontos volt a hitel, a bankkölcsön biztosítása. A cukorgyárak alapitói ugyanis rendszerint nem tartaléktőkével kezdték el üzemeik