Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

KÖZSÉGTÖRTÉNET - HONISMERETI SZAKKÖRI MUNKÁK - Hertelendi Henriette: Mágocs község monográfiájából

A falu 1816-ban mezőváros lett, azaz vásár tartására kapott engedélyt. 1845-ben szolgabírói székhely, lakóinak száma már 3000, akiknek egyharmad része magyar, kétharmad része német. A további időszakban a község fejlődik, gazdagodik. Az uradalom birtokainak jórészét a lakosság bérelte, majd megvásárolta. - A németek gyarapodását elősegítette örökösödési rendjük. Az elsőszülött fiu örökölte a földet, a többi testvér úgynevezett "erbtál"-ját, (Erbteil) , vagyis jussát, örökségét ennek vagy pénzben kellett kiadnia, vagy őt iparra tanittatnia. Ez az iparosréteg kialakulását is elősegitette. Már 1831-ben kiterjedt céh-rendszere volt Mágocsnak. A céhek 1873-ban Ipartársulattá alakultak át, amelyből 1885-ben Körzeti Ipartestület lett. A földműves réteg főképpen állattenyésztéssel foglalkozott és nagyszámú hizott marhát szállítottak külföldre. A községet élénk kereskedelme is a környék központjává tette. - A járás legnagyobb községe azért nem maradhatott járási székhely, mert a járás és a megye szélén fekszik, s távol esett a vasútállomástól is. Az első világháború a községtől sok hősi halottat követelt. Emléküket a Piactéren lévő emlékoszlop őrzi. 1918-ban itt is megalakult a nemzeti tanács és a nemzetőrség, 1919. április elején pedig a községi direktórium. Ekkor parcellázták fel s osztották ki az Uradalmi birtok dülő kislaki részét a földnélküliek között. A tanácsköztársaság bukása után a direktórium tagjai ellen eljárást inditottak. Ennek során egy kivételével felmentették őket. Dr. Stauber Hugó orvost, akinek "büne'

T az volt, hogy zsidó, s mint direktóriumi tag cikkeket irt a Sásdon megjelenő újságba, internálták. Az 1920-as éveket követően a lakosság nagy része németajkú, szorgalmasan dolgozik, gyarapitja vagyonát. Az 1938-ban itt is megalakult Volksbund megbontotta egységüket. Az 1940-es népszámlálás során, igen sokan magyar nemzetiségűnek vallották magukat. A lakosságnak ez a része valóban magyar érzelmű is volt, a volksbundistákat hazaárulóknak nevezte. 1945-ben 106 kiskundorozsmai család települt a községbe, majd az 1947-48ban a kitelepítés során közel 2000 ember került Németországba. - Helyükre 160 családot telepitettek Csehszlovákiából, Nemeskajal, Szene, Felsőszeli községekből. A községben a kezdeti ellentétek, az elkülönülés, amely például abban is megnyilvánult, hogy három termelőszövetkezeti csoport alakult, lassan megszűntek. A csoportokból alakult Béke Termelőszövetkezet ma országos hirü. Gépjavító állomás is működik a községben. A község iparos rétege KTSz-be tömörült. Földművesszövetkezeti üzlethálózata (76 fióküzlettel) kiterjedt. A kulturális fejlődést jelzi pl. az, hogy az első iskola 1797-ben egy tanerővel működött, ma iskolája 30 taneros: napközis óvodájában 6 óvónő működik. Ugyancsak itt működik az 504. Iparitanuló Intézet, amelyben az egész környék