Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)
DOKUMENTUMOK - Hauerné Fuchs Teréz visszaemlékezése: A sásdi Fuchs család forradalmár tagjairól. (Közli: Banna Lajosné)
A sásdi Fuchs család forradalmár tagjairól. dr. Hauer Zoltánné, Fuchs Teréz visszaemlékezése. Apám: id. Fuchs Ádám, kisvaszari születésű, sokgyermekes szegény családból származott. Gyermekkorában került Pécsre szakmát tanulni, s mint fiatal ácssegéd kezdte politikai tevékenységét. O szervezte meg 1903-ban az építőmunkások bérkövetelési sztrájkját. Mint politikailag megbélyegzettet Pécsről kiutasították, 5 gyermekével a hatodik gyermeket váró feleségével a legközelebbi faluban Magyarszéken telepedett le ideiglenesen. Mint politikailag megbélyegzett sem munkát, sem iparengedélyt nem kapott. Alkalmi munkával tengette életét, amiért a hatóságok többizben meg is büntették. Anyám is dolgozott. Sásdra költöztek 1905-ben. Becsületes, jó szakemberként volt elismerve. Hogy a Sásdi Járásbíróság építését vállalhassa - amire a helyi hatóságok kérték hozzájárultak ahhoz, hogy az építőipari szakvizsgát letehesse, s igy az iparengedélyt is megkapta. Később a herceg Eszterházy uradalom alkalmazta építőmesterként, ahol az első világháború kezdetéig dolgozott. 1914-ben elsőnek Antal bátyámat vitték el. 1916. tavaszán apámat és Ádám bátyámat. Apám, mint szakember lett besorolva ötven éves korában. Anyám itt maradt 5 kiskorú gyermekével. A család politikai üldözése miatt Bálint jegyző megvonta még azt a nyomorúságos havi 36 korona hadisegélyt is. Egy Ízben bátyám a menetszázadból hazaszökött pár órára s felkereste Bálint jegyzőt, kit szerencsére egyedül talált hivatalában. Ekkor megtörtént a számonkérés. Bálint ugy megijedt, hogy már másnap elküldte visszamenőleg hat hónapra az un. segélyt. Ádám bátyám már egész fiatalon megértette, hogy a háború csak a kapitalisták malmára hajtja a vizet. Ha csak módjában állt hazaszökni,vagy pár napi szabadságon járt otthon, sokat foglalkozott az otthon maradott hadiözvegyek és árvák sorsával. Bátor és elszánt harcot vivott az igazságtalan kizsákmányolások ellen. A hadiözvegyeket rendkívül hatalommal kényszeritették az uradalmakban mezei munkát végezni, főleg az őszi betakarításnál minden honorárium nélkül. Aki ellenszegült, megvonták a hadisegélyt. Ádám bátyám a Sásd és Vidéke újságban 1917. Őszén irt egy igen vádló cikket a helyi vezetőségek kizsákmányolásáról a hadi özvegyekkel szemben. Ezért a nyomdavezetőt felelősségre vonták. Bátyám összehívta a piactérre a hadiözvegyeket, bátorító beszédet tartott: n nem kell félni a helyi hatóságoktól, legyenek bátrak, stb. , csak abban az esetben menjenek dolgozni, ha emberségesen megfizetik, és aki megteheti, nem kötelezhetik őket. ,r Ezért azonnali menetszázadba osztották, már másnap reggel egy lapot küldött az állomásról átutazóban. Ebben az időben lázadt fel a Pécsi 19. - es gyalogezred. Ádám bátyám az orosz frontról a tüdőgondozóba került, s onnan csak a háború végén az őszirózsás forradalom idejében jött haza. Antal bátyám 1918 nyarán szökött haza orosz fogságból. Otthon bujkált egészen a háború végéig. A Tanácsköztársaság megalakulása előtt a mi házunkba jöttek össze megbeszélésekre, emlékszem sok elvtársra, még két névre is:
