Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

DOKUMENTUMOK - Lefkovics Ernő visszaemlékezése: A munkásmozgalom Baranyában a szerb megszállás 13 hónapja alatt. 1918-1921. (Közli: Szabados Mihályné)

Még egy elvtársról szeretnék megemlékezni, akit már régebben mint kommu­nistát ismertem, Rosta nevezetű festősegédről, aki eredetileg kaposvári lakos volt. A kommün után hazament Kaposvárra. Rövidesen aztán visszatért és a kato­nai irodából származó és egyes elvtársakra súlyosan terhelő adatokat tartal­mazó iratokat hozott el nekünk. Megkérdeztem, tudna-e még hozni - vállal­kozott rá. Költségeire dr. Bodnár Zsigmondon keresztül kapott pénzt. Több ilyen utja volt, még a ,r T ?t osztály irattárából is hozott iratokat. Még máig sem tudom, hogy hogyan hajtotta végre ezt a felbecsülhetetlenül értékes akciót. A politikai eseményekkel, harcokkal zsúfolt napokból az 1921. évi Pécs-Bara­nyai Szoc. Párt kongresszusát szeretném kiemelni, bár itt ezt a kérdést csak nagyon röviden érinthetem. Mielőtt a kongresszusról szólnék néhány gondolattal, az előzményeket szeret­ném ismertetni. Egy fél év telt el azóta, hogy Bécsből Landler JenŐ utasítá­sával Pécsre érkeztem. Párhuzamos pártszervező munkánk hatására növekedett a szocialista párt tagjainak száma és a párton belül a baloldal. A baloldal el­sősorban azokból a volt vörös katonákból állt, akik emigrációból tértek visz­sza Pécsre, de számos bányász is minket követett. A nagyszámú párttagság iránjutása, nevelése, oktatása egyetlen központból már lehetetlenné vált. A vezetőség egyetértett azzal a javaslatunkkal, hogy létre kell hozni a kerületi pártszerveket. 1921. január 15. és 21. között ke­rületi pártértekezleteket tartottunk, amelyen megválasztották a kerületi veze­tőségeket. A vezetőségekbe mindenhol szép számmal jutottak be kommunisták is. A városban 12 kerületi pártszerv alakult, amelyeken keresztül az illegá­lis sejtjeinket mi is könnyebben irányíthattuk, átfoghattuk. Ez a szervezeti megoldás sem segíthetett azonban azokon a belső bajokon, amelyek a Szocialista Párt egységét már 1920. eleje óta bomlasztották. A párton belül három irányzat harcolt egymás ellen. Ebben a harcban a szem­beálló csoportok felhasználtak minden eszközt a meggyőzéstől a személyes­kedésig, egymás ellen. A tömegek látva vezetőik marakodását mind erőtelje­sebben követelték a pártegység helyreállítását, gazdasági érdekeik határozot­tabb képviseletét. Emlékeim és a korabeli sajtó alapján röviden jellemzem a három eszmei á­ramlatot, amely a sajátos baranyai viszonyok között termelődött ki: 1. / Az annexionisták csoportja a fegyveres hatalom eszméit képviselte, és feltételek nélkül kivánta a végleges SHS királyság uralmát. Ennek az i­rányzatnak vezéralakja Polácsi volt. 2. / A szocialista párt emigrációs szárnya átmeneti állapotnak tekintette a megszállást és csak addig kívánták fenntartását, amíg egy demokratiku­sabb Magyarországhoz csatlakozhatnak. Ez a csoport közelitette meg leg­jobban a KMP politikáját.

Next

/
Thumbnails
Contents