Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)
DOKUMENTUMOK - Lefkovics Ernő visszaemlékezése: A munkásmozgalom Baranyában a szerb megszállás 13 hónapja alatt. 1918-1921. (Közli: Szabados Mihályné)
Még egy elvtársról szeretnék megemlékezni, akit már régebben mint kommunistát ismertem, Rosta nevezetű festősegédről, aki eredetileg kaposvári lakos volt. A kommün után hazament Kaposvárra. Rövidesen aztán visszatért és a katonai irodából származó és egyes elvtársakra súlyosan terhelő adatokat tartalmazó iratokat hozott el nekünk. Megkérdeztem, tudna-e még hozni - vállalkozott rá. Költségeire dr. Bodnár Zsigmondon keresztül kapott pénzt. Több ilyen utja volt, még a ,r T ?t osztály irattárából is hozott iratokat. Még máig sem tudom, hogy hogyan hajtotta végre ezt a felbecsülhetetlenül értékes akciót. A politikai eseményekkel, harcokkal zsúfolt napokból az 1921. évi Pécs-Baranyai Szoc. Párt kongresszusát szeretném kiemelni, bár itt ezt a kérdést csak nagyon röviden érinthetem. Mielőtt a kongresszusról szólnék néhány gondolattal, az előzményeket szeretném ismertetni. Egy fél év telt el azóta, hogy Bécsből Landler JenŐ utasításával Pécsre érkeztem. Párhuzamos pártszervező munkánk hatására növekedett a szocialista párt tagjainak száma és a párton belül a baloldal. A baloldal elsősorban azokból a volt vörös katonákból állt, akik emigrációból tértek viszsza Pécsre, de számos bányász is minket követett. A nagyszámú párttagság iránjutása, nevelése, oktatása egyetlen központból már lehetetlenné vált. A vezetőség egyetértett azzal a javaslatunkkal, hogy létre kell hozni a kerületi pártszerveket. 1921. január 15. és 21. között kerületi pártértekezleteket tartottunk, amelyen megválasztották a kerületi vezetőségeket. A vezetőségekbe mindenhol szép számmal jutottak be kommunisták is. A városban 12 kerületi pártszerv alakult, amelyeken keresztül az illegális sejtjeinket mi is könnyebben irányíthattuk, átfoghattuk. Ez a szervezeti megoldás sem segíthetett azonban azokon a belső bajokon, amelyek a Szocialista Párt egységét már 1920. eleje óta bomlasztották. A párton belül három irányzat harcolt egymás ellen. Ebben a harcban a szembeálló csoportok felhasználtak minden eszközt a meggyőzéstől a személyeskedésig, egymás ellen. A tömegek látva vezetőik marakodását mind erőteljesebben követelték a pártegység helyreállítását, gazdasági érdekeik határozottabb képviseletét. Emlékeim és a korabeli sajtó alapján röviden jellemzem a három eszmei áramlatot, amely a sajátos baranyai viszonyok között termelődött ki: 1. / Az annexionisták csoportja a fegyveres hatalom eszméit képviselte, és feltételek nélkül kivánta a végleges SHS királyság uralmát. Ennek az irányzatnak vezéralakja Polácsi volt. 2. / A szocialista párt emigrációs szárnya átmeneti állapotnak tekintette a megszállást és csak addig kívánták fenntartását, amíg egy demokratikusabb Magyarországhoz csatlakozhatnak. Ez a csoport közelitette meg legjobban a KMP politikáját.
