Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

OLVASÓKÖNYVÜNKBŐL - PAP László: A mohácsi csata

tett szekértáborban harcolnának.. . A javaslatot szavazat alá bocsátották s ennek eredményeképpen, többekkei együtt, Gnojenszkyt bizták meg ezzel a dologgal, de sajnos, már kés volt, mert ez a csata előtt való este történt. Ennélfogva ezt is, mint annyi más dolgot, elmulasztották. ,f A hadtörténészek szerint: egyelőre a magyar sereg szerencséjére, mert a magyar seregre ugyanaz a sors várt volna, mint 3 évszázaddal korábban, a muhi csata résztvevőire. A szekerek a csata idejére a táborban, illetve a tábor körül maradtak, a málha őrzésére rendelt 2000 katonával. A török sereg, kútfőik tanúsága szerint, sok nehézséggel kelt át a Dráván s haladt tovább északnak, Mohács felé. A hetek óta tartó esőzés csaknem járhatatlanná tette az amúgy sem túlságosan ápolt utakat, még inkább a müveit, vagy műveletlen földeket. Miután, augusztus 23-án, az utolsó hadtest, az anatóliai sereg is átvonult a hidon: "Oszik (Eszék) városát felgyújtották, templomait, házait és kertjeit eipusztitották és a hajóhidat szétszedték", miközben "reggeltől estig szünet nélkül esett az eső" - jegyezték fel a szultán Naplójában. Másnap pedig: "Minthogy éjjel és nappal nagyon sok eső esett, a győzelmes hadsereg nagy fáradalmakat állott ki és a menetoszlopot felbontva, rendetlenül folytatta útját. . . . A hitetlenek ágyudörgése (?) ide hallatszott. " Augusztus 26-án vasárnap: "Állomás egy nádas tó partján. Mikor ma kora reggel az egész győzelmes hadsereg teljes fegyverzetben megindult és egy darabig ment, sürü köd ereszkedett le s mivel nem lehetett látni az utat, délig lóháton várakoztak, azután lassanlassan ismét tovább mentek. A pasa (Ibrahim fővezér) előbb érkezett az állomásra, mig az uralkodó csak az esti ima idején érkezett meg. Mert útközben tavak, mocsarak, hidak és folyók voltak, túlságosan sok és nagy fáradalmakat kellett kiállaniok. Az egész sereg málnája nem érkezett meg, hanem szétszóródva elmaradt a túlsó félen. Az alávaló hitetlenek táboruk előtt egy ideig csatarendben állottak, de azután visszavonultak a táborba... Sok emberünk lova és más jószága elveszett...." Augusztus 27-én is ugyanazon a helyen állomásoznak: "Várakozás a hadsereg málnájára. A podgyász szünet nélkül jött át, mégis felénél több a túlsó részen maradt. " Az átkelés nehézségeiről a többi kútfő is megemlékezik, Kemálpasazádé szerint ugyan: ". . . . a hadrendező emir, az Aszaf bölcsességü vezir. . .a felséges szultán győzhetetlen hadseregének előcsapatával "megérkezvén" az emiitett mocsárhoz, minden erejét megfeszitve könnyűszerrel kelt át rajta a lovakkal, elefántokkal, tevékkel, öszvérekkel s az összes tábori podgyásszal. " A csata előtti napon feljegyzik a naplóban: "... szintén pihenés. Reggel a táborban kihirdették a kikiáltók: