Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

OLVASÓKÖNYVÜNKBŐL - PAP László: A mohácsi csata

megütközéstől ő sem idegenkedik a király csodálkozva kérdezte, hogy ugyan mibe veti reményét, s hogy Őt is rábirja ezen terv elejtésére, feiszólitotta, hogy az egész gyűlés lőtt tegyen jelentést először a saját, s azután az ellenség csapatainak számáról. A király ugyanis tudta, hogy Tomori inkább birhat erről tudo-C mással, mint bárki más, minthogy sok kéme volt, a szökevények is folyton jöttek át hozzá. Az elsőre vonatkozólag Tomori azt felelte, hogy véleménye szerint az ő és a király táborában (a kettő ugyanis, mint mondottuk, el volt különitve) együttvéve nincs több 20. 000 fegyveresnél, az ellenség számára vonatkozólag pedig azt mondotta, hogy biztos tudomása szerintaz ellenségnek kb. 300.000 embere van. De mikor észrevette, hogy ez a körülmény, t. i. a mieinknek az ellenséggel szemben elenyésző csekély száma, mindenkit nagyon megdöbbentett, hirtelen hozzátette, hogy azért nem kell nagyon félni az ellenségtől, mert az a nagy tömeg nagyrészt fegyverzetlen is, meg harciatian is. S mikor a király ismét sürgetve kérdezte, hány ezerre teszi az ellenség harcra alkalmasabb és válogatottabb csapatainak számát, azt felelte, hogy hetvenezerre. De ugy találták, hogy még ez a szám is felülmúlja a mi seregünket. Főképpen mikor Tomori megmondta, hogy nagyobbfajta hadiágyuja is 300-nál több van a töröknek. Mialatt ezekről hosszasan tanácskoztak s a nagy többséget részint a barát tanácsa, részint a saját hevük már anélkül is arra a nézetre hangolta, hogy a csatát el kell határozni, bár voltak néhányan, akik nem tudom mitől való félelmükben nem merték nézetüket nyíltan kimondani, - tanácskozás közben küldöttek érkeztek a másik táborból, kik a gyűlés elé bocsáttatván, előadták, hogy azok nevében jöttek a királyhoz és a tanácshoz, akik a másik táborban vannak. Erre először magával a királyival beszéltek egy külön szobában, majd onnan a királylyal kijőve, a többiek nevében szigorúan intették a gyűlés tagjait, hogy rá ne vegyék a királyt az ellenséggel való megütközés elhalasztására, ők igen jól vannak értesülve az ellenség erejéről, bár nagy is az ellenség száma: kezükben a győzelem, csak fel kell használniuk a szerencsét, melyet Isten adott nekik. Jöjjenek tehát a királlyal, s Isten segítségével egyesitsék táborukat az övékkel, mely közelebb fekszik az ellenséghez, s alkalmasabb is az ellenség megtámadására, Ha másra akarná a gyűlés a királyt rávc^É^p^kkor őket nagy veszedelembe dönti. Azt is erŐsítgettfek, hogy ha táborunkkal előbb az ő táboruk felé nem indulunk, akkor ők az ellenség helyett ellenünk fordulnak. Miután ezeket az ütközetről való tanácskozás közben a