Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - DÁVID Zoltán: Pécs város népessége és mezőgazdasága II. József korában

csak a 87. számú házban lakó Taigner János szerepelt. Később Gaál Ferencet is bejegyezték és neve mellé a 87 1/2 házszámot irták. Ugyanitt szerepelt 88 1/2, 89 1/2, 91 1/2 házszám, de hasonló megosztás másutt is gyakorta előkerült. Sürün találhatók a földkönyvekben későbbi bejegyzések, amelyek.egy-egy hi­vatkozási szám közlése után különböző adásvételi ügyletekre vonatkoztak. Ilyen volt például a VI. szakasz 2044/139 helyrajzi számnál az 1803. évből, a 2045/ 140 számnál 1794-ből, az 1946/41 számnál 1823-ból, a II. szakasz 1649/138 számnál 1827-ből, az V. szakasz 1521/10 számnál 1834-ből és többfelé má­sutt is. Végül a használat mellett szólnak azok a szakaszok végén következő bejegyzé­sek és pótlólag csatolt ivek, amelyek az utolsó topográfikus numerus után (de ugyanazon számon) későbbi kiosztások, irtásföldek termelésbe éppen bevont területek nagyságát és birtokosait tüntették fel. Ilyenekre csaknem minden sza­kasznál bukkantunk, legjelentősebb volt mégis az V. szakasz végén közölt név­sor az irtásföldön telepitett szőlők 72 uj birtokosáról, a XV. szakaszban az 1841/42-ben eladott erdőből vásárolt 171 parcella területének és tulajdonosá­nak felsorolása, és az a XXII. szakaszhoz fűzött jegyzék, amely szintén szá­mos irtásföld uj gazdáját tüntette fel. Berks már emiitett munkásságával kiegészítve tehát egyértelműen bizonyítható, hogy a kataszteri felmérés anyaga a XIX. században meginduló városfejlődés és a nagy méretű ingatlanforgalom állandóan használt alapjaként a város életében később is fontos szerepet játszott. 65 Ezután forgassuk végig az egyes szakaszok anyagát, figyelemmel kisérve mind­azokat a korabeli viszonyokra fényt veto adatokat, melyek érdeklődésünkre tart­hatnak számot. A szakaszok anyagát tartalmazó kötet vagy füzet elején mindig határainak és jellegének leírása olvasható. A földkönyvek német nyelven készültek, ami a József-kori adminisztráció egyik jellemzője és a kataszteri felmérés iratai­nak legtöbbször használt nyelve volt. Bár az utasítás azt kötötte ki, hogy minden helységben a lakosság anyanyelvén kell az iveket kitölteni és ennek ér­vényesítése érdekében különböző nyelven nyomtatott űrlapok készültek, a ren­delet következetes végrehajtása elmaradt. 66 Gyakorta tapasztalható, hogy az örökös tartományokból kiküldött, magyarul nem tudó mérnökök, vagy a földes­úr gazdatisztjei közül kikerülő oeconomusok a magyar helységek adatait teljes­egészében német nyelven vették fel. Igy történt ez Pécsett is, bár a város a 18. század végén tulajdonképpen háromnyelvű volt. Jellemző viszont, hogy a földkönyvkészitést megelőző, itt-ott megtalált előmunkálatokat (névsorok, mé­rési adatok, stb. ) a helyi bizottság tagjai mindig magyar nyelven készítettekéi. A földkönyvek külső boritólapjára a szakaszok nevét ugyancsak mindenütt ma­gyarul irták fel. Miután a szöveghű közléseknek nincs különösebb jelentősége, a földkönyvek bejegyzéseit általában magyar fordításban közöltem. Ugyanígy ír­tam át a neveket is, mert az eredeti szövegben három nyelven (magyar, né­met, latin) előforduló fonetikusan bejegyzett vagy lerövidített keresztnevek pon­tos visszaadása számos nehézséget okozott volna. A családnevek írásában az

Next

/
Thumbnails
Contents