Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Márfi Attila: Színjátszás Pécsett 1848-1849-ben

így, ha átmenetileg is, de érvényesült szerte az országban a mondás; „inter arma silent musae", azaz fegyverek között hallgatnak a múzsák. Ami nem jelentette azt, hogy teljesen elhallgatott volna a színészet Magyarországon. Ugyanis a pesti Nemzeti Színház megfogyatkozott, főleg hölgyekből álló színtársulata, külön pótköltségvetéssel (amit maga Kossuth, mint pénzügyminiszter szentesített) tovább működhetett. Sőt 1848 végén a Debrecenbe menekülő kormányt követve, ott is igyekeztek fellépési lehetőségeiket megteremteni. Ismert, hogy tábori színésztársulatok is szerveződtek 1848 utolsó hónapjaiban. Maga Bem pl. közel 60 színészhonvédjét szereltette le, hogy belőlük önálló társulatot szervezzen. A vészterhes időkben tehát a nemzet komédiásai is igyekeztek helyt állni, fegyverrel a kézben, vagy ismét a színpadra állva. Pécsett már május hónapban sem voltak előadások, s ősszel ugyan visszatért Csernits Ignác német vándortársulata, dehogy egyáltalán színpadra léptek-e, arról nincs tudomásunk. S arról sem, hogy az itt állomásozó színésztársaságokból ki, s milyen módon vett részt, s hogyan élte át a szabadságharcot. Chiabayról tudjuk, hogy beállt a honvédhadseregbe, s a kapitányságig vitte a világosi fegyverletételig. A többi komédiás sorsát viszont nem ismerjük. Illetve a „pécsi színészvilágban" létezett még egy honvédtiszt, akinek kalandos sorsáról csak nagyon keveset őriztek meg a források. Mégis érdemes felidézni ennek a színészegyéniségnek az alakját, hiszen valóságos legenda született az egykori honvédhadnagy körül, aki ráadásul hölgy volt. A LEGENDA ÉS AMI MÖGÖTTE LEHET A történetből, amelynek valóságalapját levéltári források is alátámasztják, kissé kiszínezett, s a költői képzeletre hagyatkozó elbeszélés született, aminek részleteiről az 1950-es évek helyi sajtójában is olvashattunk.

23 Amit azonban biztosan tudhatunk, azt abból a tanúvallomási jegyzőkönyvből meríthetjük, amit 1850. február 22-én vettek fel a városi hatóságok a pesti, hírhedt Neugebaude-ben székelő Császári Katonai Rendőrség utasítására. A politikai rendőrség ugyanis még 1849 decemberében letartóztatott egy civil ruhás fiatalembert, akiről kiderült, hogy honvédhadnagy, s Nyári Lajosnak hívják. S mivel a komáromi helyőrség egykori tisztikarához tartozott, az 1849. szeptember 27-én történt kapitulációt követően menlevelet, sőt útlevelet is kapott. Mindez a személyes vallatás és megmotozás után vált ismertté, de az is kiderült, hogy az ifjú hadnagy tulajdonképpen fiatal leány. Akinek 22 Kerényi 1990. 353. 23 Dunántúli Napló 1956. június 17. 5., 1958. március 5. 5.