Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Hermann Róbert: Adatok a drávai védvonal történetéhez 1848. június-szeptember

totta, hogy a báni méltóságra még a független felelős magyar kormány kinevezése előtt nevezzenek ki egy erélyes és népszerű, a birodalom érdekei iránt elkötelezett személyt. Március 20-án ebben az értelemben terjesztette fel Jellacicot az uralkodóhoz. A kinevezést az Udvari Haditanács támogatta, s a Magyar Kancellária is igent mondott, miután István nádor szóbeli beleegyezését adta a kinevezéshez. Kollowrat és Haditanács azért tartotta sürgősnek a kinevezést, hogy így biztosítsa a birodalmi kormányzat befolyását a határőrvidék ügyeire; a Magyar Kancellária pedig a forradalmi mozgalmaknak a Határőrvidékre történő átterjedését akarta megakadályozni. Az uralkodó március 23-án horvát bánná nevezte ki Jellacicot. Az újdonsült bánt már másnap vezérőrnaggyá léptették elő, s kinevezték zágrábi főhadparancsnokká, április 8-án pedig megkapta altábornagyi kinevezését is. A 47. évében járó ezredes 8 éves korától Bécsben, a Theresianumban nevelkedett, s 1819-ben alhadnagyként egy dragonyosezredben kezdte meg katonai szolgálatát. Hat éves szolgálat után az ogulini határőr gyalogezredhez került főhadnagyként, itt lett al-, majd főszázados is. Itt több ízben vett részt különböző boszniai büntetőakciókban. 1837-től őrnagyként szolgált a 48. (Gollner) gyalogezredben, majd 1841-től az 1. báni határőrezred alezredeseként, 1842-től ezredeseként folytatta szolgálatát. 1845-ben egy boszniai akcióban Bihácsnál súlyos vereséget szenvedett, s 70 emberét veszítette el. Ismert volt róla, hogy verseket ír, s alárendeltjei körében atyáskodó megnyilvánulásai miatt nagy népszerűségnek örvendett. Kitűnő szervezőkészsége és személyes varázsa révén gyorsan megnyerte ügyének a horvát közvélemény jelentős részét. Hihetetlen ambíciói azonban nem párosultak katonai tehetséggel.

2 István nádor április 1-én meghívta az országgyűlésre, Jellacic azonban nem reagált. Április 19-én a magyar kormány Pestre hívta, hogy a báni beiktatás és a horvát tartományi gyűlés kérdéseit megbeszéljék, de a bán erre elutasítóan válaszolt. Sőt, Zágrábba érkezése után megszakított minden kapcsolatot Magyar- és Horvátország között. Április 25-én kihirdette a statáriumot, s bejelentette, hogy a polgári közigazgatás Horvátországban, Szlavóniában és a magyar tengermelléken az ő hatáskörébe tartozik. A horvát nemzeti sérelmekre hivatkozva, nemzeti jelszavakat használva igyekezett a horvát közvéleményt a magyar átalakulás ellen hangolni. A jobbágyfelszabadítást saját hatáskörében hirdette ki, s úgy tett, mintha az 1848 áprilisi törvények Horvátországban nem lennének érvényesek. Amikor Batthyány május elején Bécsbe érkezett, nem csupán a vitás had2 Életrajzait 1. M Hartley.: The Man Who Saved Austria. The Life and Times of Baron Jellacic. London, 1912.; Neustaedter I—II.; Ernest Bauer: Joseph Graf Jellachich de Buzim Banus von Kroatien. Wien-München, 1975.; Spira: Egy Jellacic-önportré; Walter Görlitz: Jellacic. Symbol für Kroatien. Wien-München, 1992.