Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Hudi József: Dunántúli parasztmozgalmak 1848 tavaszán és nyarán

szolgáltatások megszüntetését és földosztást követeltek a csabdi közbirtokosoktól. Az uradalmi falvakban és mezővárosokban megtagadták a munkát, elfoglalták a legelőket, pusztították az erdőket és bitorolták a kisebb királyi haszonvételi jogokat. Júliusban, utolsóként a seregélyesiek megtagadták az aratómunkát.

11 Zala megyében Csehi (a mai Sümegcsehi) lakosai május közepén lázadtak fel. Elfoglalták a veszprémi püspöki uradalom erdejét, melyből az erdőőröket is elkergették. Edericsen (Balatonedericsen) június végén megtagadták a nemzetőrök Jellacic elleni kivezénylését azzal az indokkal, hogy az „őrsereghez állani nem a király, hanem az urak akaratja, és a vizekhez azért vonatnak, hogy részletesen az urak által beléöldöstessenek. Hanem mielőtt ez megtörténhessen, minden urakat meg kell ölni." Az akciónak itt is az lett a vége, mint a további 18 érintett zalai helységben: a lázítókat börtönbe vetették.

12 1848 júliusában a zalai és veszprém megyei kuriális zsellérek lázadtak fel. A zalai jelentésben arról olvashatunk, hogy több, mint 10 helységben nem adták meg a földesúrnak az általuk használt irtásföld utáni járandóságot. A belügyminiszter arra adott utasítást, hogy az esetleg kellő eréllyel fel nem lépő tiszviselőket, illetve a „nemtelen bújtogatókat" is vonják felelősségre, s szükség esetén karhatalom bevetésével állítsák helyre a rendet.

13 Somogyban a földfoglalások és a kisebb királyi haszonvételek megszerzésejellemezte a parasztmozgalmakat. „A váratlan szabadság (...) úgy megvakította a köznépet, hogy a nyert ajándéknak véve, érdemlett háladatosság helyett azzal meg nem elégedve, többet kívánni merészelnek, amit már sok helységek folyamodásaikban nyilvánítottak." - írta az alispán április 17-én a kormánynak. S félelme nem volt alaptalan, mert néhány nap múlva már arról számolhatott be, hogy Aracson, Csokonyán, Dobszán, Hedrahelyen, Jákón, Komlósdon, Nagybajomban, Újnépen a parasztok elfoglalták a földesurak földjeit. „Leginkább a törvénynek, mely a legelőt s fajézást

114 a(z) előbbi állapotban hagyta, azon balmagyarázata ad ezen mozgalmaknak alkalmat" magyarázta az alispán a fejleményeket.

15 Hiába fogatta el a nagybajomi lázítókat, a bajomiak augusztus 7-én a sárdi vásárban újabb zavargást keltettek azáltal, hogy Vörös Sándor főszolgabíró hivatalos felszólítására sem fizettek helypénzt. A megyehatóság augusztus végén lovas katonaság segítségével tudta csak a rendet helyreállítani Nagybajomban.

16 11 Erdős 1998, 68-88. 12 Ember 1951,63-69. 13 Ember 1951,69-71. 14 Fajézás: a volt jobbágyok erdöhasználati joga, mely biztosította számukra az épület- és tűzi faanyagot. 15 Ember 1951,73. 16 Ember 1951, 74-76.