Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Hudi József: Dunántúli parasztmozgalmak 1848 tavaszán és nyarán

- nem volt hajlandó, de ha az lett volna is, pénzügyi fedezet nélkül képtelen lett volna eleget tenni a parasztság 1%-át kitevő örökváltságos réteg igényeinek. Történettudományunk az elmúlt ötven évben kiemelt figyelmet fordított az 1848-as munkás- és parasztmozgalmaknak; a parasztmozgalmakat az 1950-es, 1960-as években többnyire az antifeudális küzdelmek sorában, a „nép haladó harcának fontos szakaszaként" mutatták be. A koncepciózus beállítás szerint a parasztok 1848-ban „a mezőgazdasági termelés feudális viszonyainak" teljes felszámolásáért küzdöttek. 1849-ben azonban a nemzeti érdekeket tartották szem előtt, s ha elvétve elégedetlenségüknek is hangot adtak, az már nem volt olyan jelentős, mint az előző évben. Vagyis - állították a nemzeti érdekek háttérbe szorították az osztályérdekeket: a parasztság félretette személyes sérelmeit és vállt vállhoz vetve sorakozott fel a haza megmentéséért.

4 Azóta a kutatás bebizonyította, hogy a parasztmozgalmak 1849-ben sem szűntek meg, legfeljebb arról lehet szó, hogy az elégedetlenkedők hangját elnyomta a csatazaj.

5 III. PARASZTMOZGALMAK A DUNÁNTÚLON A hagyományosan konzervatív felfogású parasztság a Dunántúlon 1848-ban nem egy határozott ideológia jegyében, hanem helyzetének javítása érdekében; nem egymással szövetséget keresve, hanem elszigetelten lépett küzdőtérre. Először elégedetlenségének hangot adva, aztán közigazgatási panasz formájában, majd erőszakos eszközökhöz nyúlva keresett megoldást bajaira. Meggyőződésem szerint társadalomtörténeti értelemben nem is beszélhetünk szervezett parasztmozgalmakról: a társadalmi modellváltás során keletkezett konfliktusok és azok kezelési módjairól szól a történet. A parasztság bizonyos csoportjai egy olyan történelmi helyzetbe kerültek, amelyben nem tudták érdekeit törvényes eszközökkel érvényesíteni, ezért illegális módszerekkel próbáltak eredményt elérni. Általánosságban elmondhatni, hogy 1848 márciusában-áprilisában spontán akciókról beszélhetünk. A nagy év tavaszán - ahogy Eötvös Károly nevezte - a törvények félremagyarázásával kívántak eredményt elérni. A helyzet annyira feszült volt, hogy április 10-én a Dunántúlra a „megtámadott va3 Ember 1951, 1-2. 4 Ember 1951, 2. 5 Hudi 1984, 337-529. A monográfia bevezetésében, a 337-342. oldalon a kérdés irodalmát is áttekintettem.