Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Nagy Imre Gábor: Pécs szabad királyi város 1848 tavaszán

NAGY IMRE GÁBOR PÉCS SZABAD KIRÁLYI VÁROS 1848 TAVASZÁN BEVEZETÉS Pécs az 1840-es években a lakosság lélekszáma alapján korántsem foglalt el még olyan előkelő helyet az ország településszerkezetében, mint félévszázaddal később. Tizenötezer főnyi népessége (1846: 15 300, 1850: 15 318) alapján Magyarország városai között csak a 25. hely illette meg.

1 Ennél jobb helyezést érdemel Pécs a gazdasági-társadalmi összetétel alapján. A város gazdaságának vezető ágazatát elsősorban a kézműipar és a szőlőművelés, borkereskedelem jelentette. Semmiképpen sem érthetünk egyet Ungár László véleményével, aki szerint Pécs 19. századi gazdasági tevékenysége olyan volt, mint Pozsonyé a középkor végén, mert a polgárok az ipar stb. mellett inkább a szőlőből éltek.

2 Bácskai Vera és Nagy Lajos számításai szerint 1828-ban az átlagosnál differenciáltabb kézművesiparú városok tekintetében Buda, Pest, Pozsony, Győr, Kassa és Sopron után Pécs következett. 1848-ban a polgárösszeírás szerint 35 kézművesipari céh működött a városban. Közülük a legnépesebbek a bőrfeldolgozó iparágak művelői és a távoli vásárokon is áruló szabók, asztalosok, molnárok, pokrócosok, takácsok voltak. Utánuk következtek az elsősorban helyi igényeket kielégítő, kisebb létszámú céhek: a lakatosok, hentesek, pékek, halászok, kádárok, szappanosok, fazekasok. Még kisebb, tíz fő alatt tevékenykedő céhekben dolgozott: a bábsütő, kötélgyártó, kalapos, borbély, fésűs, bognár, szűrszabó, ács, kőműves, kőfaragó, kovács, tarisznyás, bádogos, harisnyakötő, aranyműves és gombkötő. A kézműipari termelést a céhen kívüli iparágak művelői egészítették ki. A Klauzál féle iparösszeírás 1848-ban Pécsett 615 mestert, 811 segédet és 293 inast vett számba.

4 1 Kotta 1968. 151-153. 2 Ungár 1934. 23-24. Hetényi János 1840-ben így jellemezte a várost: „Ezen régi városunk Pécs az, mely más körülmények közt magyar Manchester vagy Liverpool lehetne. Itt vannak vizek, melyek a gyárakat elevenségben tartanák, van bö kőszénbánya, mely a gőzerőmíveket mozgásban hozhatná, vannak jeles utak, melyeken lehetne mindenfelé vinni a műárukat, és most minő e hajdan híres városunk müszorgalma? Csekély, és az utazók inkább dicsérik szőlő-, mint kézmíveseit, kik, egykettőt kivéve, műhelyeiket csak mintegy mellékes időtöltésnek tekintik, és a művészi haladástól idegenek." Az elmarasztaló ítéletet Haas Mihály is igazságtalannak tartotta, mert mint írta: „Pécsi kézmíves nem igen foglalkozik mással, mint mesterségével. Földje igen kevésnek van, szőlejét pedig mindenik napszámosokkal mívelteti." Haas 1845. 77-78. 3 Maró 1995. 33. 4 Kajtár 1973. 36.