Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Hudi József: Dunántúli parasztmozgalmak 1848 tavaszán és nyarán

korlátozott: a törvények - vagy kissé túlértékelve: az alkotmány rendelkezései személyileg mindenkit szabad állampolgárrá tettek, de földet (a földbirtokosok állami kárpótlásával) csak a volt úrbéres telkes jobb ágy oknak juttattak. Mindazok, akik nem úrbéres jogviszony keretében használták a földbirtokot, kizárattak e jótéteményből. Országosan a lakosságnak kb. 90%-a élt a mezőgazdaságból; mintegy 620 000 telkes jobbágy, 920 000 zsellércsalád szabadult fel 1848-ban.

1 A földhöz jutott tömegek megindulhattak a szabadparaszti fejlődés útján. A parasztság tízezrei - az ún. úrbéres házas és hazátlan zsellérek, továbbá ún. kontraktualisták, kurialisták, majorsági zsellérek mezőgazdasági bérmunkásokká váltak. II. A PARASZTMOZGALMAK TÍPUSAI Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a változások igazi nyertesei, a volt úrbéres gazdák teljesen elégedettek voltak a törvényhozók munkájával. Nekik is akadtak bőven sérelmeik, hiszen a nagyobbrészt 1836 után végrehajtott földrendezések (legelőelkülönözés, tagosítás) során a földesurak rosszabb minőségű, nehezen megközelíthető határrészen lévő földet mérettek ki nekik, az úrbéri állományon kívüli földeket (irtványföldek, remanenciális földek) pedig a maguk allodiumához csatolták. De előfordult az is, hogy az úrbéri vagy úrbérpótló szerződések megújításakor megrövidítették a jobbágyok haszonvételi jogait (pl. kocsmáitatás). így a parasztok 1848 tavaszától egyszerre kívánták rendezni régi, 1848 előtt, s az újabb, az áprilisi törvények végrehajtása nyomán keletkezett új sérelmeiket. Tették ezt annak ellenére, hogy a törvények a már lezárt úrbéri perek ellen jogorvoslati lehetőséget nem biztosítottak, a folyamatban lévő pereket pedig a polgári törvényszékre (alispáni bíróságra) utasították.

2 Sajátos helyzetben voltak a dunántúli borvidéken élő, szőlőműveléssel foglalkozó parasztok, akik viszont azt sérelmezték, hogy a törvények nem törölték el a szőlődézsmát. Az ő panaszaik csak a szüret előtt szűntek meg, mivel a népképviseleti országgyűlés szeptember 15-én megszüntette a szőlődézsmát. Hátrányos helyzetbe kerültek azok a paraszti közösségek is, amelyek 1848 előtt önkéntes örökváltsági szerződést kötöttek földesuraikkal, s annak rendje-módja szerint kifizették a váltságdíj esedékes részleteit. Hiába fordultak 1848-ban az igazságügyminisztériumhoz, hogy térítse meg kárukat, erre az állam - amely a földesurak úrbéri kárpótlását is a csak a jövőben tervezte 1 Deák 1983, 53-55. 2 Az összesítésről, lcgelöelkiilönözésről, faizásról az 1848. évi X. tc. rendelkezett.