Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Pordán Ildikó: A törökországi emigráció és „hétköznapjai" László Károly és Perczel Miklós naplóiban

a magyarokban, hiszen nem volt számukra ismeretlen ez a nép: „Majd megölt a sok szép szóval és ígérettel - ha csak századrésze is valósul, úgy itt ránk hatalom, dicsőség és bőség vár - de egy régi magyar példabeszéd szerint: "Török fogad fogadást, agg eb, aki megállja."

23 : ,,.A török nép jellemének egyik árnyékoldala a pénzvágy, örege-apraja mind ajándékot kíván és vár a közönséges néptől sokszor minden ok nélkül egyebe sem hallani, mint "Var baksist effendim!" Ez és az „insallah" (Isten tudja) örökös refrénjük. Pedig különben bármi ügyed legyen törökkel bízhatsz, hogy meg nem csal. ... Ataljában józan, mértékletes, jámbor, jó nép. Mesteremberei szorgalmasak és ügyesek, a kereskedők iparkodó üzérek, de miután mind kevés szükségeit könnyen megszerzi, senki sem feszíti túl erejét, ha eleget szerzett napi szükségére elzárja boltját, s megyén kávéházba, ahonnan este lámpával tér vissza háremjébe. A biztonság itt nagyobb, mint Európa legjobban policiázott országában, lopásnak híre sincsen... Beszédjében nyájas, vidám, szeret fontoskodni."

24 Az amúgy elég egyhangú életet a látogatók, a levelek és a francia és német lapok teszik érdekesebbé, illetve az ünnepek, amelyek a törököknél szintén mások. A török környezet elmaradottsága is megjelenik íróinknál: „A város utcái rendkívül rendetlenek s annyira szűkek, hogy ritka helyt térhet ki két szekér egymásnak, s az utcákon végigfolyó szaros víztől s belehányt dögtől büdösek. Az utcák, minthogy a törökök asszonyaik féltése miatt a kíváncsi szemektől, házaikat az udvarban benn építik s az utcára többnyire istállóik s kamráik vannak, nem szép kinézésűek, annyival inkább mert házaikat se kívül, se belül meszelni nem szokták ... s a házakat soha sem igazgatják, hanem ha összveomlik újraépítik, Tirol módra faoszlopokra gerendákkal."

25 A vallási ünnepek közül a magyarok számára talán a legkülönösebb a Ramazán, illetve Bájrám Ünnepe volt: „A törökök 3 napos innepje (:Bájrám:) első napján mindenki a legtisztább, legczifrább ruhájába öltözködött, a katonák a legfényesebb egyenruhába.... Hajdanában e napon még ellensége mellett sem ment el a török anélkül, hogy vele kibékülve ne ölelkezzék s boldog innepet ne kívánt volna, sőt még házaihoz is elment vele kibékülendő."

26 A törökök nem ünnepelték a névnapokat, az előbb említetteken kívül még az újév köszöntése volt náluk jelentősséggel bíró. A magyarok életében saját vallási ünnepeik különleges szerepet játszottak, az emigráció fontos szereplője volt Ács Gedeon református lelkész, aki a vallási megemlékezés mellett a lelket is tartotta a száműzöttekben, imáit közölték szerzőink: „Tartsd meg nemzetünknek világba szórt jobbjait. ... 23 Perczel i.m. 40. 24 Uo. 53. 25 László i.m. 1851.Septemb. lö napja 26 Uő. 1851 Julius 29kén