Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Pordán Ildikó: A törökországi emigráció és „hétköznapjai" László Károly és Perczel Miklós naplóiban

Bárdy Rudolf egy későbbi időpontban, január 18-án a következő akciót hajtotta végre. „Este mintegy 9 óra tájban több puskalövés, közel hozzánk, riasztott fel. Kisiettünk az utcára, temérdek nép futott össze a zajra. Kevés vártatva megtudtuk, hogy Bárdy részeg fővel összeszedett néhány szinte részeg magyart és lengyelt, és ezekkel megtámadta az itteni osztrák konzul lakát. Be akarták törni a kaput, de azt egy csapat szerezsán védte, kik testőrül szolgálnak a konzulnál. - Emezek lövöldözni kezdtek, az ostromlók is lőttek néhányszor, aztán látván, hogy nem bírnak betörni, elvonultak, segélyt hozandók."

12 Ennek következménye az lett: "Halim pasa hivatalosan felszólította Móricot, hogy a temérdek garázdaság megszüntethetése végett tüstént valamennyi menekvőt - ezredesen aluli rangút - a kaszárnyába szállásolja. Móric néhány garázda egyén miatti ezen bünhődését a többinek el akarván mellőzni, elment a pasához, s sok kérés után kieszközölte, hogy a törzstisztek és feleséges egyének megtarthassák szállásaikat." Az 1850-es év nem sok reménységgel kecsegteti a száműzötteket, bár fontos esemény, hogy január közepén megérkezett Kossuth felesége, ezzel kapcsolatban László Károly megjegyzi: „Dembinszky őrnagyné, Kapner százados és az öreg Wagnerné ... társaságában Konstantinápolyba indult, onnan Magyarhonba menendő, s úgy valahára megértük azt, hogy szeretve tisztelt, sőt imádott kis Istenétől szegény honunknak eltávozott azon veszélyes syren, ki ingerlő bájaival s csábjaival a Magyarhonban nyomor közt bujkáló nejét, s állása fontosságát szinte feledteté, s őtet tőlünk s az őt imádó nemzetétől csaknem magának ragadá. Önsorsának átadva, minden Kossuthra s nemzetét szerető magyar menekvő örömére, mindnyájunk megvetésével távozott."

14 A családi életnél maradva megemlítendő, hogy Perczel Miklós és Mór felesége is megérkezett, igaz már csak Kutahiába. Kossuth gyerekei 1850. június 18-án láthatták újból szüleiket. Sumla után a következő állomás Kutahia lett, ahova 1850. február 15.-én indult kb. 60 fő, itt 1851. szeptember 1-jéig tartózkodtak. Az itteni politikatörténet fontosabb eseményei közé tartozott, hogy Kossuth felvette a kapcsolatot Mazzinivel, aktivitása abban is megnyilvánult, hogy nagyobb figyelmet fordított a hazai szervezkedésekre is, 1851 tavaszán többen érkeztek Magyarországról, így Rózsafi Mátyás, Figyelmessy Fülöp, Makk József, neki Kossuth 1851. június 25-én kiadta a „Felhatalmazás" című iratot, amelyben megbízta a hazai szervezkedés irányításával. Kísérlet történt az emigráció keleti és nyugati szárnyának összefogására, ehhez tartozik a Teleki Lászlóval folytatott párbeszéd, ennek az 1851. június 19-én ki12 Perczel Miklós: Naplóm az emigrációból 81-82. 13 Uő. 82. 14 László Károly: Napló 1850. Februar ódikán