Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Pordán Ildikó: A törökországi emigráció és „hétköznapjai" László Károly és Perczel Miklós naplóiban

Az identitás szempontjából a törökországi emigráció más, mint az amerikai, mivel itt nem egyedül kell élniük, hanem egy csoport tagjaként, amelyből természetesen más nehézségek adódnak, ez utóbbira később még visszatérünk. Már Erikson felismerte, hogy szoros kapcsolat van az egyéni élettörténet és a történelem között. Történelmi fordulatok idején az egyén életét is éles törések, szakadások szabdalják szét, ebből következik, hogy újra kell értelmezni és új jelentéshangsúlyokkal kell ellátni az egyénnek életrajzát. A napló és a memoár az élettörténeti emlékezet terméke, és az identitásképzésben is fontos szerepük van. AZ EMLÉKEZÉS MŰFAJAI Először a napló műfajt kíséreljük meghatározni, legkézenfekvőbb magából a szóból kiindulni, amely nemcsak a magyar nyelvben, hanem a németben (Tagebuch), latinban (diarium) és több más nyelvben is a napi eseményekkel áll kapcsolatban. Jellemzője a feljegyzések gyakorisága, kronológiai rendezettsége. A napló legközelebbi rokonságban a krónikával, emlékirattal, önéletrajzzal áll. Elkülönítésük alapja az, hogy a naplóíró azonnal rögzíti az eseményeket, tehát a jelen műformája, a másik három pedig a múlté. A napló és önéletrajz közös jellemzője a szubjektivitás magas foka, de amíg a naplóíró közvetlen benyomásait írja le a vele megtörténtekről, az önéletrajzíró önmaga időbeli fejlődését ábrázolja. A krónika és a memoár a naplóhoz hasonlóan főleg érdekesebb eseményeket jegyez fel, de amíg a krónika írója formailag szinte teljesen háttérben marad, addig a memoárnál lényeges maga az író is. Személyesebb a krónikánál, de mindkettő elmarad az önéletírástól, amelynek főhőse maga az író. Felmerül az a kérdés is, hogy az irodalomtörténetbe vagy a történetírásba sorolhatók ezek a műformák. Általában elmondható, hogy míg a krónika a történetíráshoz tartozik, a memoárnál, önéletírásnál, naplónál viszont az adott műtől függ a meghatározás. A naplót sokan tükörnek tartják, ahogy Tanárky Gyula is: „1858 Péntek január 1. Múlt december hóban eszembe jutott azonban az eldobott munkát felvenni s újra próbát tenni vele, de kicsit más formában. A próba képe az ezelőtt fekvő lapokon van. Igaz, hogy az efféle formulázás a belső élet moccanásainak csak igen halavány reflexe, de annyiban mégsem haszontalan, hogy a lélek figyelmét önnönmagára folyton piszkálja. Természetes, hogy a léleknek aztán kell egy kicsit mozogni - éspedig jobban, mint az utolsó nyolc évben. Különben a szegény tükörnek nincs mit visszatükröz-