Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Márfi Attila: Színjátszás Pécsett 1848-1849-ben

Pécsett ebben az időszakban a konzervatív, polgári liberális gondolkodók és a nemzeti megújulást szorgalmazó különböző erők érdekei kezdenek körvonalazódni. Az ekkor még többségében németajkú polgárság a városvezetésben is döntő szerephez jutva óhatatlanul is konfrontálódott a nemzeti eszméket képviselő nemesekkel, honoráciorokkal, magyar ajkú polgárokkal. Akik számára viszont a vármegye vezetőtestülete jelentette azt a hatalmi bázist, ahol érdekeiket érvényesíthették. Jól példázza ezt az elkülönülést a kor két legbefolyásosabb társadalmi szervezete, a Pécsi Polgári Casino (1836) és a Pécsi Nemzeti Casino (1838) fokozódó vetélkedése is. Mindkét Casino a helyi műveltségi viszonyok jobbításáért, s a társadalmi élet fejlesztéséért jött létre.

6 S persze azért is, hogy a köreikbe tartozókat egyesítse. S mivel felismerték a színjátszásban rejlő politikai erőt is (kulturális értékein túl), azon fáradoztak, hogy érdekeiknek megfelelően a színészet állandósítását megteremtsék. Ezért a város első kőszínházának felépítéséért mindkét társaság benyújtotta pályázatát, amit végül is a Pécsi Polgári Casino nyert el.

7 A döntés nyomán viszont kiéleződött a viszony a két tábor között, mely mögött a város, a vármegye és az egyház vezetőinek hagyományos ellentétei a pécsi polgárok és nemesek közt is ott feszültek. Végül is az 1839/40-ben felépült Mária utcai teátrum a kezdetekben csak német színészeknek adott otthont. Míg válaszlépésként a város és a vármegye notabilitása közös színházialapot teremtve egy esztendeig tudta biztosítani a nemzeti színészet kiválóságainak fellépéseit az egykori „Elefántos Házban". S mivel a kezdeti lelkesültség lelohadt, ismét játszótér nélkül maradtak a nemzet komédiásai. A Nemzeti Casino ekkor már nem az önálló magyar teátrum megalapítását szorgalmazta, ami irreális lett volna a helyi viszonyok ismeretében, hanem arra törekedett, hogy felváltva léphessenek fel mindkét nemzet teátristái a város kő színházában.

8 Ez viszont a német színjátszást patronáló városvezetés és a színháztulajdonos Polgári Casino ellenállása miatt zátonyra futott. 5 csak egy elhíresült, s korántsem dicsőséges botrányhullám józanította ki a szembenállókat, hogy ésszerű kompromisszumokat kötve érdekeiket egyeztessék. Aminek eredményeképpen 1842-től már magyar színészek is játéklehetőséghez jutottak az új teátrum világot jelentő deszkáin.

9 S ezt követően ismét beállt az az egymást váltó rendszer, ami a 30-as évek derekán már egyszer megvalósulni látszott. A német és a magyar színjátszók között ettől kezdve komolyabb súrlódásokat, ellentéteket nem jegyeztek fel a korabeli 6 Bezerédy 1997. 51-52, 7 Koszits 1939. 21-22. 8 Márfi 1993.22-26. 9 Már/7 1995.447-451.