Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Füzes Miklós: Batthyány Kázmér gróf dilemmája (A magyar külpolitika alternatívái 1849. április-júliusában)

sa' ki az oly nemzetet lázadónak mondja, az oly iskolában tanult, melyben azt tanítják, hogy a királyoknak isteni joguk van a' nemzeteken rosszul uralkodni." Mindezek ismertetése után Palóczy László tanácsként Batthyány Kázmérnak annyit tudott mondani, „Ahogy semmi más idvet várni nem lehet hanem reánk magyarokra nézve is unica salus (egyedüli üdvözítő)! Anglia!" Palóczy László tájékoztatójának optimizmusát igazolták az e napokban írt, és a külügymisztérium irataiként Alexander Bachhoz került jelentések és újságkivonatok is. Teleki László Párizsból 1849. május 14-én és 26-án íródott jelentése arról számol be, hogy a közvélemény a magyar ügy mellett, az orosz intervencióval szemben nyilatkozik. Ugyancsak május 14-én keltezett újsághír, a török porta az orosz csapatoknak román fejedelemségeken keresztül történő esetleges átvonulását szuverenitása megsértésének tekinti. A török csapatok mozgásban is voltak Várna irányába. Orosz viszontválasz: akkor Bukovinán és Galícián keresztül vonulnak. A galíciai Lembergből e napon jelenti Bangya őrnagy az orosz és osztrák csapatok mozgását. Bangya rendelkezik olyan hírekkel, hogy Franciaország és Anglia elkötelezett a magyarügy mellett, illetőleg az orosz intervencióval szemben. Még 1849 májusában interpellációk hangzanak el a francia és az angol parlamentben, helyezkedjenek kormányaik az orosz intervencióval szemben, ami saját érdekeiket is veszélyezteti. Teleki László egy adott pillanatban Franciaország és Oroszország fegyveres összeütközését is elkerülhetetlennek tartotta. Batthyány tehát megnyugodhatott, a függetlenség elnyerésére kínálkozott lehetőség, még ha ez szerény is volt. Angliára támaszkodva Magyarországnak mutatkozott a korábbi precedensek alapján, szerencsés nagyhatalmi erőviszonyok közepette, némi lehetősége függetlenségének kivívására, de legalább is megegyezési lehetősége Ausztriával, az ország szuverenitásának korlátozott helyreállítására. Ennek tudatában kísérelhette meg Batthyány a diplomáciai kapcsolatok kiépítését. Kossuth és közte a külpolitikai tevékenységet illetően bizonyos munkamegosztás jött létre. Batthyány fő törekvése Angliába irányult, ahol Pulszky Ferenc működött a magyar kormány megbízottjaként. Személyes kapcsolatai is segíthették angliai tevékenységét. A Batthyány név Batthyány Kázmér reményei szerint minden bizonnyal egymagában is hatásosnak mutatkozhatott befolyásos körökben. Személyes jövőjét Batthyány minden bizonnyal mérlegre tette, de a nemzet ügyének szolgálata mellett nem kapott nála döntő szerepet. Pedig a szabadságharcos személyiségek sorsát - melyet Palóczy László nem sorolt fel ismerhette, az sok jóval nem kecsegtették. A Carbonari mozgalmat szétverték, vezetői emigrációba kényszerültek. Spanyolországban Rafael Riego a megtorlásnak áldozatul esett. A görög szabadságharcosok közül Alexander