Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Cserna Anna: Batthyány Kázmér baranyai és Sztankovánszky Imre tolnai főispánkormánybiztosok levelezése (1848. szeptember 25 -1849. február 3.)

győzelem nagy erkölcsi tőkét jelentett a továbbiakban, hiszen a hadsereg önbizalmát és optimista hangulatát ébren tartotta legalább is egy ideig. Az országban a derülátó érzéseket táplálta az Eszéki-vár birtokba vétele, amely Batthyány Kázmér katonai bravúrjának tekinthető. Több érv is szólt a vár elfoglalása mellett, egyrészt a várparancsnok, Jovic báró ugyan magyar érzelműnek mutatkozott, de osztrák tisztek befolyásolták döntéseiben., másrészt Jellacic hívei mindent elkövettek a magyarellenesség felszítására. A vár idegen védői a horvát-magyar viszályban semlegesnek tartották magukat. A vár fokára kitűzték a magyar zászlót, ugyanakkor nem engedték be a honvédzászlóaljakat.

13 Az általános népfelkelést követően az ország déli határát le kellett zárni , ezt meg kellett tenni Baranya érdekében, és ki kellett zárni az ez irányból jöhető támadás lehetőségét is. Az eszéki vár a keleti rész véd pontját jelentette a védelmi rendszerben. Batthyány Kázmér sokkal fontosabbnak ítélte a vár hadászati jelentőségét, mint a kormány, ezért az OHB utasítását megszegve nemzetőreivel nem ment Perczel Mór táborába, hanem bevette a várat. Az október 22-i bevonulás még gondtalan perceit a tolnai kormánybiztos társával a következőképpen osztotta meg: „1200 s néhány emberekbül álló Mozgó seregemmel, s 5 darabból álló lovas ágyú telepemmel, estvéli 7-8 óra közt Eszék Várát, a derék Várparancsnok Jovics Tábornok sikeres közre hatásával, meg száltam, lelkesedéssel s öröm rivalgással fogadtattunk úgy a polgárság, mint a Várőrségi katonaság részéről, s Olaszok s Magyarok vetélkedtek szíves fogadásunkban."

14 Az öröm pillanatait azonban a gondok váltották fel. A két kormánybiztos levélváltásaiból nyomon követhetjük a vár védelmének minden nehézségét, természetesen a tolnai vonatkozásokon keresztül. A vár védhetőségét tekintve sok szempontból volt sebezhető. Eszék városát ellenség vette körül, a belső árulás veszélye is fennállt, a várőrség gyenge a környék szemmel tartásához, kevés a tüzér, kevés az ágyú, a külföldi tisztek és katonák közül sokan az elbocsájtásukat szorgalmazták, a várparancsnok is a nyugdíjazásáért folyamodott. A legénység zöme betegeskedett. Elegendő fegyverforgató katona - Batthyány Kázmér szavaival mint a „napi kenyér" hiányzott a vár és környékének a biztosításához. Különösen akkor alakult ki kritikus helyzet, mikor Kossuth Lajos elrendelte a 16. Zanini gyalogezred kivonását. A várőrség gerincét adó csapatokat részben a 41. Tolnai honvédzászlóaljjal pótolták. A választás azért esett rájuk, mert a közelben állomásoztak, és már október végén a nemzetőrök átléptek a honvédségbe. Perczel Sándor őrnagy vezetésével december 21-én érkeztek Eszékre.

15 E csapatok kiegészítését a kormány a megye fel13 Gracza 12. Baranyai Helytörténetírás (1973) idézett müvei alapján 14 TMÖL: Szt. es.: Szt. I. Batthyány Kázmér levele 1848. október 25. 15 Rabár 127. skk.