Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Bona Gábor: Az 1848-as honvédsereg Baranya megyei származású tisztjei

1849. dec. 1-én ő is beállt ismét a cs. kir. hadseregbe. A 15. gyalogezred őrmestereként halt meg, betegségben, 1851. febr. 12-én Budán. Közlöny 1849/91., HL.: 1848/49 45/216., KAW.: 39. LIR. 1841-1850. 33/101. és 15. LIR. 1851-1856. 26/44. szigeti Barthos Sándor szül. Pécs, 1827., r. kat. Apja B. Lajos, Baranya megye esküdtje (1830.). A belovari katonaiskolán tanul. 1844-től hadfi az 52. gyalogezrednél. 1847-ben felveszik a magyar nemesi testőrséghez, ami cs. kir. hadnagyi rangot jelent. 1848. szept. 20-án bécsi testőrtársaival testületileg leköszön, hazatér, és szolgálatra jelentkezik a honvédseregbe. A Jászberényben, illetve Pesten szerveződő 24. honvédzászlóalj főhadnagya lesz. Október végétől részt vesz a Temesi bánság területén folyó harcokban. 1849 január végén Damjanich tábornok egy hadoszloppal Bem segítségére, Erdélybe küldi. A piski csatától (febr. 9.) végigküzdi az Erdély felszabadításával végződő hadjáratot. Március elején (február 16-ával számítandó ranggal) Bem zászlóaljánál századossá lépteti elő Barthost. Később alszázadosként a 15. Mátyás huszárezredhez helyezik át. Az 1849-es nyári hadjárat idején szintén Erdélyben harcol. Augusztus 6-án Nagyszebennél fogságba esik. (Több forrás szerint ekkor már őrnagy volt. Ennek viszont ellene mond, hogy ez esetben több, rendfokozatban előtte álló bajtársát át kellett volna ugrania, s hogy később a császári hadbíróság, mint volt honvéd századost ítélte el.) A szabadságharc után Nagyszebenben hadbíróság elé állítják, mely 1850. szept. 12-én halálra ítéli. Több, mint fél év elteltével az ítéletet 12 évi várfogságra változtatják (1851. febr. 10.). Az olmützi várbörtönbe kerül, ahonnan 1856 júliusában amnesztiával szabadul. 1867-ben, az alkotmány visszaállításakor a szentlőrinci járás szolgabírájává választják, s a Baranya megyében alakult Honvédegylet tagja lesz. 1869. aug. 5-én betegségben hunyt el - feltehetően Szentlőrincen. Közlöny 1848/109. és 1849/63., Mikár I. 9., Vas. Újs. 1869/33., Hellebronth Kálmán 80., MOL.: Hm. Ált. 1849. 31409., KAW.: 52. LIR. 1841-1850. 31/4., HL.: Gen. Kom. zu Ofen 1868. 2. Abt. 21-8. 443. lovag Dessulmonstier Sándor szül. Pécs, 1820., r. kat. Apja francia eredetű cs. kir. százados volt, aki Pécsett telepedett le. 1835-től 1838-ig a tulni utásziskola hallgatója, majd hadfi a 12. (galíciai) gyalogezrednél. 1841-től alhadnagy, 1844-től hadnagy. 1849 áprilisában Vogl császári altábornagy Galíciából betört seregtestével Magyarországra kerül, április végén Rozsnyón átáll Görgei Ármin őrnagy magyar hadoszlopához. Az őrnagy testvére, Artúr, a magyar fősereg