Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 85

dualizmus korából (Márfi Attila - Nagy Imre Gábor - Révész Mária) három alkalommal szerepel Nendtvich Andor polgármesteri jelentéséből vagy egyéb munkájából részlet, sőt a két világháború utáni korszak (Huszár Zoltán Révész Mária - Vonyó József) is az ő időszaki jelentésével (másodlagos források!) indul, a város II. világháború alatti történetét pedig csak a dr. Vörös Mihály által készített iratokból ismerhetjük meg. Nem ártott volna szélesíteni a forrásegyüttesek körét, amelyekből válogattak a kötet munkatársai. Az 1945-1962 közötti időszak anyagában is sok a jelentés, mint ahogyan más, ezen korszakot bemutató kötetekben, bár e részben egészen üdítően hat az 1956-ról készült rész sokszínsége és forrásgazdagsága. Mindezek azt bizonyítják, a szerzők - ha több idő adatik számukra az elmélyülésre és a forrásválogatásra - színesebb, változatosabb források felhasználásával is képesek lettek volna szeretett városunk történetét illusztrálni. Részemre például nagyon sokat mondott volna e korszakról egy fizetési és egy árjegyzék egymás mellett, vagy egy korabeli káderlap - ha egyáltalán maradt fenn - közzététele. Összegezve: soknak tartom tehát az egynemű és narratív jellegű forrásokat a köteten belül. A fentiek ellenére a kötetet mégis fontosnak ítélem, nemcsak a pécsiek számára, akik első kézből tájékozódhatnak belőle városuk múltja felől, hanem a magyar történészek és történelem számára is, hiszen a kiadatlan és közzétett forrásokat tanulmányozva egyaránt mindig hasznos eredményekre juthatunk. Örvendetes, hogy itt olvasható először magyar nyelven az első magyar egyetem alapító okirata (1367) és egy doktori avatásról szóló oklevél. Először olvashatunk a török kiűzésével kapcsolatos, pécsi illetőségű fontos dokumentumot magyar nyelven. Tájékozódhatunk Pécs és a mindenki által ismert Duna Gőzhajózási Társaság kapcsolatáról, és mindenképpen dicséretes, hogy a szerzői kollektíva felvállalta az 1962-ig terjedő feldolgozást. Az olvasókönyv talán még érdekesebb lett volna, ha mellékletek (térképek, fotók, táblázatok) egészítik ki, amelyek az összefoglaló kiegészítő funkcióit látták volna el. Ne feledjük, a 20. században a fotók ugyanolyan dokumentatív erővel rendelkeznek, mint az írott források. A kötetet olvasva úgy érzem, minden remény megvan arra, hogy a jobbára fiatalokból álló szerzőgárda tagjai a kötetbe kerülő dokumentumokat válogatva tanulmányok írására is ötleteket kaptak, és további elmélyülésre szánják el magukat városuk történetében. Blazovich László