Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 80

majd az ismételt területi változások miatt érdemben alig indult meg a szakoktatás átalakítása. A könyv ///. fejezete azokkal a gazdaképzési formákkal foglalkozik, melyekről esetlegesen és rendszertelenül készültek feldolgozások. A szerző összefoglalja a különböző mezőgazdasági egyesületek, mozgalmak által létrehozott és működtetett képzéseket. Kiindulásként ismét az európai államokban megkezdődött képzéseket ismerteti, amelyek közül különösen a német tapasztalatokat tárgyalja részletesen. Egy rövid bekezdés erejéig az olvasó arról is tudomást szerez, hogy e német hitelszövetkezeti, vidéki takarékpénztár- és kölcsönpénztári forma - mint az oktatás alapjául szolgáló keret - a kontinensen kívül is nagyon elterjedt. Az egyesületek által támogatott gazdászképzés alapjának számító Országos Magyar Gazdasági Egyesület közismert ténykedése mellett bemutatja a múlt század utolsó harmadában alakult Országos Központi Hitelegyesületet és a Hangya Szövetkezetet. A két világháború között új szerveződési keretet jelentett az Országos Többtermelési Liga, amely szintén bekapcsolódott a korábban létrejött szövetkezések mellett a gazdaképzésbe. A legtöbb újdonságot napvilágra hozó alfejezet az arany- és ezüstkalászos gazdamozgalomról szól. A nagyon alapos feltárás után először foglalja rendszerbe Szávai Ferenc ezt a rövid életű, de annál nagyobb jelentőségű képzési formát. A kissé bonyolult szerveződést nagyon jól szemlélteti a mellékelt és a szerző által készített intézményi hálóterv, melyet a hibás feliratozás miatt ismét ábrának nevez. Ez a zavaró elírás nem von le semmit az ábra értékéből, melynek segítségével végre áttekinthetővé válik a képzési rendszer. A felhozott példákon keresztül pontosan elhelyezi ezeket a képzési formákat a magyar oktatási rendszerben. A személyes kapcsolatok révén olyan forrásokhoz jutott hozzá Szávai Ferenc a dél-dunántúli gazdák köréből, melyek eddig teljesen ismeretlenek voltak. A Vörös Vince feljegyzéseit és dokumentumait használó szerző a baranyai helyzetről is részletes áttekintést nyújt. Ezt a munkát támogatta a magyar Parasztszövetség is, melynek kalászos osztályáról szintén e könyvből szerezhet elsődleges információkat az érdeklődő. Egészen különleges szerveződési forma volt a németeknél az első világháború után megszervezett zöldmező mozgalom. Az állatok zöldtakarmánnyal történő ellátását célul kitűző és ezeket a módszereket gazdaképzési hálózaton keresztül terjesztő szakemberek újabb formával bővítették az alapszintű oktatást. A németországi gyakorlat kiváló eredményei nagy hatást gyakoroltak a magyar gazdákra is, akik közül többen tanulmányozták a helyszínen az oktatási formákat. A magyar szervezeti keretet 1930-ban Pest vármegyében állították fel, melyet két év múlva országos központ létrehozása követett. Az alfejezet kiválóan bemutatja a szakminisztérium és az Országos Zöldmező Szövetség 1937-tól meglévő, a gazdák továbbképzésére létrejött kapcsolatát. A mozgalom tanfolyamok szervezésével próbálkozott terjeszteni az új takarmányozási módszereket, s a háborús viszonyok ellenére is sikeresen teljesítette ezt a vállalását. Bár nem szorosan vett gazdászképzéssel foglalkozott ez a mozgalom, mégis igazat kell adni a szerzőnek, hogy