Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 316

Ez ideig több mint húsz éven át közös főispánja volt Pécsnek és Baranyának, most viszont ez a tisztség ismét különvált: Nikolits Mihály lett Pécs, Blaskovich Iván pedig Baranya vármegye fősipánja. A vármegye törvényhatósági bizottságának 1938. május 19-i közgyűlésén iktatták be Horvát Istvánt alispáni tisztségébe. Céljait székfoglaló beszédében a következőkben jelölte meg: „Oly igazságos és szociális szellemtől áthatott közigazgatás kiépítése, amely... elsősorban a társadalom elesettjeinek, legszegényebbjeinek különleges felkarolását tartja szem előtt". A szociális és egészségügyi kérdések megoldását csak úgy tartotta lehetségesnek, ha a gazdasági és a kulturális élet fejlődésének korlátját, a megyei úthálózat fejlesztését minden anyagi nehézségek ellenére is megvalósítják. A falusi elmaradottság legfőbb okát ugyanis ebben látta. A közigazgatás terén pedig az állami és az önkormányzati közigazgatás között harmonikus együttműködés megteremtését tartotta elengedhetetlenül fontosnak. Mindezek megvalósulásán munkálkodott alispánsága hét éve alatt. Horvát István németellenessége közismert volt, amiért a belügyminiszter személyesen is figyelmeztette és magatartásának megváltoztatására intette. 1944. október 15-én a Kormányzói proklamáció elhangzása után Nikolits Mihály főispánnnal együtt megjelent a IV. honvéd kerületi parancsnoknál, ahol mindetten megtagadták az együttműködést. Horvát István azt a kijelentést tette, hogy ő Magyarország alkotmányára tett esküjéhez hű marad és nem hajlandó az alkotmányellenes uralomra jutott vezetés alatt szolgálni. Október 18-án letartóztatták, majd a kaposvári internáló táborba került, ahonnan csak a németek kivonulása után, december 3-án térhetett vissza Pécsre. Az orosz városparancsnokság beleegyezésével ismét elfoglalhatta hivatalát, de ez nem tartott sokáig. 1945. április 15-én letartóztatták mint a „múlt rendszer hű kiszolgálóját", majd az igazoló bizottság elrendelte nyugdíjaztatását. A népbírósági tárgyaláson a hallgatóság nagy ovációval fogadta a vádlottat és szidalmazta a népbíróságot. A négy rendbeli háborús bűntett miatt emelt vád alól a népbíróság végül is felmentette és egyben elrendelte szabadlábra helyezését. Ennek ellenére ismét internálták és rendőrhatósági felügyelet alá helyezték. A megpróbáltatások azonban még ekkor sem értek véget. Megvonták a nyugdíját is, lakásából kiköltöztették. Feleségével együtt a Háziipari Szövetkezet bedolgozójaként harisnya kötéssel foglalkozott, majd múzeumi teremőr lett. Egyszobás lakásában szegényes körülmények között élt 1967. szeptember 12-én bekövetkezett haláláig. Egy nagyon ellentmondásos korszakban mindvégig megmaradt elvei melett. Méltósággal tűrte a zsarnoki hatalom kicsinyes és eltorzult packázásait. Méltatlan helyzete ellenére is megmaradt annak, aki volt. Pályája, életútja, odaadó szolgálata és elvhűsége ma is például szolgálhat. Horváth Eszter