Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 301

végéig (pontosan 1872-ig) terjedő időszakot. Holub tisztában volt azzal, hogy ezt a roppant munkát ennyi idő alatt lelkiismeretesen elvégezni lehetetlenség, s így többször kért és kapott is határidőmódosítást. Érdemes nyomon követni munkamódszerét, mellyel a jövő kutatóinak is hasznos tanácsokkal szolgált, s melyet műve előszavában tulajdonképpen ő maga is felfed.

2 Hatalmas mennyiségű levéltári anyagot vizsgált át, amely fáradtságos feladat ugyan, ám Holub mestereitől megtanulta a források, nehezen kiböngészhető adatok tiszteletét, mely a pontosság, a korrekt kutatómunka előfeltétele. Közel százezer középkori oklevelet nézett át, melyből hatezer volt zalai vonatkozású; ez igen gazdag zalai anyagot jelent. Kutatásait nemcsak az országos nagy közgyűjteményekben végezte, hanem kisebb családi levéltárakat is átnézett a siker érdekében. Az anyaggyűjtés során szükségessé vált a szelekció, muszáj volt szűkíteni az adatok körét. így először csak a török megjelenéséig gyűjtötte össze a könyvhöz szükséges anyagokat (1540-es évek), ám még ez is túl soknak bizonyult, ezért az első kötetben végül 1526-ot választotta határvonalnak. Holub kiindulópontja a munka elvégzésekor az volt, hogy kiemelte a helytörténeti kutatás fontosságát, s egyszersmind öncélúságát is - a helytörténetírásnak hitvallása szerint nem az a célja, hogy az elkészült munka majdan a történetírók segédanyaga legyen. A módszer tekintetében elvetette azt, hogy szigorúan rögzített szabályok szerint haladjon, véleménye szerint ez teljességgel lehetetlen, hiszen a kutatás mindenkori állása és eredménye határozhatja csak meg a következő lépést. Nagy fontosságot tulajdonított a helyes súlypontozásnak, tehát annak, hogy mely történelmi korszakban a fejlődés mely aspektusára kell helyezni a hangsúlyt, valamint kiemelte azt is, hogy mennyire más metódusok szükségesek a középkori birtoktörténeti természetű oklevelek, illetve a későbbi (16. század utáni) jegyzőkönyvek feldolgozásához. Különösen az előbbieknél jelentős a forrásanyag töredékessége és egyoldalúsága miatt, hogy a kutató elsajátítsa a mozaikszerű építkezési módot. Szabadjon a fentiekkel kapcsolatban magát a szerzőt idéznem: „Az az út tehát, melyet a tudományos helytörténeti kutatás módszere előír, nemcsak fáradságos, hanem eredménye a felületesebb szemlélő előtt egyáltalán nem áll arányban a ráfordított munkával."

3 Úgy gondolom azonban, hogy Holub módszere interdisciplinálisnak tekinthető s az idézett megállapítás egyöntetűen érvényes mindenféle kutatásra, így különösen a történelmi és természetesen a jogtörténeti kutatásokra is. Ami Holub jogtörténészi tevékenységét illeti, irodalmi munkássága mellett - melyről részint már említést tettem - feltétlenül szólani kell a Pécsi Erzsébet Tudományegyetemen 1938 és 1952 közötti tanszékvezetői ténykedéséről. Kérészy Zoltán nyugállományba vonulásával 1938. augusztus 1-től megüresedett a Magyar Alkotmány- és Jogtörténeti Tanszék vezetői széke, melynek betöltésével kapcsolatban a kar az 1937-38-as tanév májusától 2 Holub, 1929. IX-XXIII. 3 Holub, 1929. XXII.