Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 295

HODINKA ANTAL (1864-1946) Hodinka Antal nevét - méltánytalanul - csak egy szűk szakmai körben ismerik, pedig munkássága alapján a legnagyobbak között lenne a helye. Kortársa volt Szekfű Gyulának és Hóman Bálintnak, tanártársa Holub Józsefnek. Sokat köszönhet neki a Pozsonyból Pécsre került Erzsébet Tudományegyetem, amelynek nemcsak oktatója, hanem rektora is volt. Pécs városa és kollégái az 1920-30-as években tisztában voltak tudományos munkásságának értékeivel és az egyetemszervezésben tett erőfeszítéseivel. Ezt juttatták kifejezésre 1934-ben, Hodinka 70. születésnapján majd néhány hónap múlva nyugdíjba vonulásakor is A bensőséges ünneplésről a Pécsi Napló és a Dunántúl c. lapok is beszámoltak. Hodinka Antal nagy szerénységgel fogadta az ünneplést. Talán ebből, a szívesen háttérbe húzódó magatartásából és túlzott szerénységéből adódott, hogy az oktatásból való visszavonulása után kevesebb figyelem irányult felé. Hodinka Antal 1864. január 12-én született egy Zemplén megyei kis faluban, Ladoméron, amely ma Szlovákiához tartozik Ladomirov néven. Szülei, Hodinka Román és Jaczkovics Eleonóra, mindketten görögkatolikus ruszin papcsaládból származtak, ami Hodinka Antal neveltetése és életútja szempontjából egyaránt meghatározó volt. Hodinka Antal gyermekkorát Ladoméron és a környékbeli falvakban töltötte, ahol apja görögkatolikus segédlelkész volt. A család helyzete 1874-ben vált könnyebbé, amikor apja a segédlelkészi státuszból kikerülve parochus lett Szeklencén. Amikor a család innét Hidegpatakra költözött, Hodinka Antal már távol élt a szülői háztól. A falusi elemi iskolák után az ungvári gimnáziumban tanult, majd a munkácsi papi szemináriumban. 1882-ben került Budapestre, ahol érdeklődése egyre inkább a történelem és a szláv filológia felé fordult. Első dolgozatai a ruszinság történetéhez, szokásaihoz kapcsolódtak, amellyel felhívta magára a figyelmet, hiszen a témaválasztás újszerű, addig ismeretlen területet jelentett a történettudomány számára. Egyetemi évei után levéltári kutatómunka következett: több évet töltött Bécsben, a közös pénzügyminisztérium levéltárában, egy évet pedig olaszországi levéltárakban. Közben a bécsi császári magánkönyvtárban is dolgozott. 1891-ben levéltárosként doktorált, de csak több mint egy évtized múltával, 1903-ban pályázott egyetemi tanári állásra. Pályázati és oktatási programját a magyar szlavisztika megalapítója, Asbóth Oszkár és az oklevéltan „nagymestere", Fejérpataky László minősítették. Ennek alapján lett 1906-tól a pozsonyi Jogakadémia tanára, majd 1912-től a Pozsonyi Tudományegyetem nyilvános rendes tanára. Pozsonyi oktatói pályafutását Trianon szakította félbe. Az Erzsébet Tudományegyetem Pécsre