Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 224

Ugyanezen vizsgálat során a tanfelügyelő azt is megállapította, hogy a tanító 1941-ben - a VKM-utasításoknak megfelelően - megkezdte ugyan a német oktatást, de aztán abbahagyta, és csak felsőben tanított német írás-olvasást. A szülők hiába kérték 1938 óta szinte folyamatosan az egységes rendszerű oktatást, ez a tanítók ellenállásán megbukott. Az iskolaszék sem volt hajlandó megoldást találni a törvényes igény kielégítésére. Mindez oda vezetett, hogy 1942 novemberében Balázs keserűen állapította meg, hogy „...még nagy jelentőségű lehetett volna az egységes rendszerrel a kétnyelvűség fejlesztése, de a lakosság ötödik éve meghallgatás nélkül maradt, kisebbségi kérdés miatt elkeseredett és korábban indiferens része is a Volksbund képviselőitől vár megoldást..."

46 Jól mutatja a példa a lakosság reagálását és a tanügyi hatóságok szemléletmódját. Meg kell állapítanunk, hogy sok esetben az iskolák elutasító magatartása vitte a korábban politikával nem foglalkozókat a Volksbundhoz. (Természetesen ez kétirányú jelenség: A VDU ott tudott igazán hatékony lenni, ahol az iskolai hatóságok nem voltak elég tapintatosak, toleránsak a német kisebbséggel.) Hasonló jelenségről árulkodnak Somogyhárságy község római katolikus iskolájáról készült iratok is. Balázs Ferencnek az ezekben megfogalmazott gondolatai rávilágítanak a tanítók ellenállásának kimondott és ki nem mondott okaira. Ugyanakkor okfejtését tekinthetjük pedagógiai és politikai hitvallásának is. A somogyhárságyi jegyzőkönyvben, a hazafias nevelés vizsgálatánál így ír: „...a magyarkodás, az anyanyelvi kérdés szándékos kiélezése, a német tanári nyelvtovábbképzésen való részvétel megtagadása, ezzel párhuzamosan általában a tanítás teljes elhanyagolása szememben nem hazafiság... Nem elegendő önmagában az itt tanító nevelők fajmagyarsága, miközben szétzüllik az iskola..., helyette a mértékletesség, a kisebbségek jogainak méltánylása, a kétnyelvű ember képzése jelenti a nemzet általános érdekeit..., minden erővel arra kell törekedni, hogy az iskolából emberi értékeket kialakító műhely legyen és az áldatlan harc, ami sajnos a szülők között itt is dívik, ne fertőzze meg a levegőt. A törvényes rendelkezések, a tanmenetek alapos átgondolása és az órák megfelelő felépítésével a nevelő sokat ellensúlyozhat, ehhez fel kell áldoznia minden kényelmét..."

47 Az idézett sorok szoros következményei a tanfelügyelő tapasztalatainak: ahol a tanítók heves ellenállásába ütközött a nemzetiségi anyanyelvi tanítás, ott legtöbbször ez összefüggésben van módszertani - nemcsak német nyelvi módszertani - hiányosságaikkal. Somogyhárságyról például 1943-ban is azt írja, hogy a „német nyelvápolást rendkívül elhanyagolják, a magyartanítás is módszerbeli hiányosságokkal küzd, az átlagot sem éri el."

48 A tanítók német nyelvi felkészültségéről közel 18%-ban jegyzi meg, hogy gyenge vagy nincs. 1942/43-tól kezdődően aztán más jelenségek miatt is romlott az elemi oktatás - nemcsak a kisebbségi! - színvonala. A háború eseményei, a tanítók katonai szolgálatra való behívása, helyettesítésük megoldhatatlansága tovább 46 BML BF ir. 98/1943. 47 BML BFir. 52/1942. 48 Uo.